Miért van szükségünk mindannyiunknak filozófiára?

A filozófia segíthet értelmesebb életet élni és jobb társadalmakat építeni. Csak olyan filozófiai keretre van szükségünk, amely megfelel a mai problémáinknak…Ez pedig igen kihívásokkal teli!

EBBEN A CIKKBEN:


Miért gondolom így?
Mi a filozófia?

Miért fontos a filozófia?
Filozófia a 21.században

  A filozófia segít megkérdőjelezni, amit tudsz

  A filozófia segít kiválasztani, hogyan éljünk

Miért gondolom így?

“Az igazi szabadság elnyeréséhez a filozófia rabszolgájának kell lenned.”

Epikurosz

A nagy filozófus, Ludwig Wittgenstein egyszer egy parkban ült és filozófiai vitát folytatott egy barátjával, amikor barátja, meglehetősen felélénkülve, felállt és hangosan azt mondta: “Az egy fa! Biztosan tudom, hogy az egy fa!”

Kínos szünet következett, amikor a két férfi észrevette, hogy a járókelők megálltak, és most őket bámulják. Wittgenstein gyorsan gondolkodva az emberekhez fordult, és azt mondta: “Ne aggódjanak, ez a fickó nem őrült… mi csak filozófiát csinálunk”.

Amikor a legtöbb embernek a filozófia jut eszébe, valószínűleg megfejthetetlen könyveket képzel el, amelyek ezer oldalon át húzódnak, és semmit sem mondanak és oldanak meg. Fülledt öregembereket képzelnek el rosszul begombolt ingben, kioldott cipőfűzővel, össze nem illő zoknival, valami ókori egyetem folyosóin csoszogó, tógát viselő embereket, akik magukban motyognak, és egyáltalán nem vesznek tudomást a körülöttük lévő emberiségről.

Amikor egyetemi hallgatóként azt mondtam az embereknek, hogy a filozófiát választom szakiránynak, gyakran néztek rám a rémület és a zavarodottság keverékével, mintha azt mondtam volna, hogy egy vajrudat akarok feldugni a fenekembe 😁 Az egyik barátom még azt is mondta: “Haver, miért tennéd ezt magaddal?”.

A filozófia évszázadok óta kedvelt bokszzsák. A minősítések elkoptak és megkoptak: a filozófia valójában nem old meg semmit; a filozófusok egyszerűen csak vitatkoznak a vitatkozásról; a tudomány mindent elmond, amit tudnunk kell, ezért a filozófia már nem fontos, és így tovább.

Ezek a minősítések aligha újak. És nem is korlátozódtak a nyafogó egyetemistákra vagy a hitetlenkedő szülőkre. Sőt, a véleményezők között sokan maguk a híres filozófusok közül is voltak. Albert Camus hevesen ragaszkodott ahhoz, hogy ő nem filozófus, és helyreigazította az újságírókat, ha azok filozófusként emlegették. Schopenhauer korának legtöbb filozófusát – olyan kiválóságokat, mint Hegel, Fichte és Schelling – köldöknéző szélhámosoknak és csalóknak tartotta. Karl Marx még odáig is elment, hogy azt írta:

“A filozófia ugyanolyan viszonyban áll a tényleges világ tanulmányozásával, mint a maszturbáció (önkielégítés) a szexuális szerelemmel. “

Mindezzel azt akarom mondani, hogy már a kezdetektől fogva tisztában vagyok vele, hogy itt egy nehéz harcba menetelek. A filozófia nem a menő kölyköknek való. A filozófia látszólag sok szellemi erőfeszítés kevés jutalomért. A filozófia nem gyakorlatias, és nem is old meg többé valódi problémákat. Nekünk ott van a tudomány. Ott vannak a nagy adatok és a mesterséges intelligencia. Kit érdekel, hogy valaha is megtudhatjuk, hogy egy fa valóban fa-e, igaz? 🧐

Mondanom sem kell, hogy nem értek egyet a gyűlölködőkkel. A filozófia hasznos. És fontos is. Sőt, odáig megyek, hogy azt állítom, hogy a filozófia valószínűleg hasznosabb és fontosabb az átlagember számára a 21. században, mint bármikor máskor az emberiség történelmében.

Úgyhogy csatoljátok be magatokat – a dolog hamarosan valósággá válik… amint rájövünk, hogy mit is jelent pontosan a “valóságos” szó.

Mi a filozófia?

,,A tudomány az, amit tudsz. A filozófia az, amit nem tudsz.”

Bertrand Russell

Van itt egy vicces kis furcsaság a filozófiával kapcsolatos bírálatokkal kapcsolatban: ahhoz, hogy bíráld a filozófiát, filozófiával kell foglalkoznod…A filozófia a valóságról, a tudásról és arról vitatkozik, hogyan kellene helyesen élnünk, és a róla alkotott elképzeléseinket is vizsgálja. Amikor a gondolatokat összefüggő hitrendszerré fűzöd össze, akkor filozofálsz valójában. Amikor értékítéleteket hozunk annak meghatározására, hogy mi a jó és mi a rossz, akkor filozófiára támaszkodunk. Amikor nevetsz egy olyan könyvön, amelyben olyan kijelentések szerepelnek, mint például: “A lét a lét lénye” – nos akkor filozófiával foglalkozol…

A filozófia tehát elvitathatatlan azon egyszerű oknál fogva, hogy magában foglalja az egész tudatos tapasztalatot. Ahhoz, hogy a filozófiát bíráljuk, bizonyos fokú filozófiára kell támaszkodnunk. Ahhoz, hogy a megértés állandóan ismétlődő kereteire tegyen rá, a megértés állandó ismétlődő keretét kell létrehoznia.

Ezt a kis ésszerű fejtörést “performatív ellentmondásnak” (olyan megerősítés, amely önmagában nem ellentmondásos, de ellentmond annak a ténynek, hogy valaki megtehette volna) nevezik.

És honnan ered? Hát a filozófiából!

A filozófia három fő kérdésre fut ki:
  • Mi az igaz a létezéssel kapcsolatban? (Metafizika)
  • Honnan tudhatjuk, hogy ez igaz? (Episztemológia)
  • Milyen cselekedeteket kell tennünk e tudás eredményeként? (Etika)

Azt mondanám, hogy “Ennyi”, de mindhárom kérdés több ezer éves kutatást és vitát eredményezett, és egyikben sem alakult ki sajnos egyetértés…Ez talán nevetségesen hangzik, de ez nem jelenti azt, hogy a filozófiában nem történt hatalmas előrelépés! Sok minden történt! Az évezredek során az ismeretelmélet adta nekünk a tudományt, a logikát (ésszerűség)/érvelést, a közgazdaságtant, a lélektant, és számos olyan ismeretelméletet, amelyek ma politikai rendszereink és társadalmaink alapját képezik.

Hasonlóképpen, az évezredek során az erkölcsi felfogásunk is fejlődött olyannyira, hogy ma már nem rabszolgasorba taszítjuk a népesség nagy részét, nem égetünk el embereket újra meg újra elevenen kizárólag a hitük miatt, és nem nézzük, ahogy a hétvégi szórakozásra feldühödött oroszlánok elevenen felfalják az embereket egy küzdőtéren…

Ma már az olyan fogalmak, mint a demokrácia és az emberi jogok, általánosan elfogadottá váltak az egész világon. Sőt, az együttérzés az elmúlt évszázadokban olyannyira kibővült, hogy ma már nemcsak az emberi jóléttel foglalkozunk, hanem az állatokkal és a környezettel való bánásmódot is erkölcsi kérdésnek tekintjük.

Ami pedig a létező világot alkotó szellemi világot illeti… nos, az elmúlt négyszáz év alatt a “Gondolkodom, tehát vagyok “-tól eljutottunk a “Lehet, hogy egy óriási számítógépes szimulációban élünk? ” kérdésig.

Szóval, azt hiszem, ez a fejlődésnek számít, nem?

Szereted az ezekről a kérdésekről szóló filmeket – csak lehet eddig nem tudtad!

Miért fontos a filozófia?

A filozófia azért fontos, mert életünk egy bizonyos pontján mindannyiunknak fel kell tennünk és meg kell válaszolnunk ezeket a kérdéseket magunknak.

  • Mi az igazság?
  • Miért hiszem, hogy igaz valami?
  • Hogyan kellene élnem annak alapján, amit hiszek?

Ha nem tudjuk megválaszolni e kérdések közül egyet vagy többet, az gyorsan ahhoz vezet, amit általában értelmi vagy érzelmi válságnak nevezünk – tartós lehangoltságba (depresszió) zuhanunk, szorongásnak adjuk át magunkat, küzdünk az értelem vagy cél megtalálása ellen…

A filozófia tehát azonnali és mélyreható hatással van jólétünkre és mindennapi életünkre. Az ember tudja, hogy remek üzletkötő. Avval azonosítja magát, hogy meg van a képességége, hogy el tudja végezni a munkáját. Aztán egy nap kirúgják. És nemcsak az derül ki számára, hogy amit igaznak hitt, az tévedés volt, hanem most már az elmúlt húsz év tetteit és indittatásait is megkérdőjelezi. Nem tudja, mi az igazság… Nem bízik önmagában, hogy rájöjjön, mi az igazság. Már nem tudja, hogy mit tegyen. Értelmileg és érzelmileg egy roncs…

Az ilyen események mindannyiunkkal megtörténnek. Kiválthatja őket egy szerettünk elvesztése, egy egészségben beálló változás, vagy egyszerűen csak az, hogy szétrúgják a hátsónkat a munkahelyünkön. Ahogyan a világot látjuk és értjük, összeomlik, és elveszve találjuk magunkat, képtelenek vagyunk meghatározni, hogy mi igaz rólunk, az életünkről vagy a világról…

Valójában talán hallottál már az ilyen jellegű tapasztalatokról, amelyeket életválságként emlegetnek. Példaként: Jane férje félredugott a postással, és most életválságban van. Ez a kifejezés eredetileg olyan egzisztenciális filozófusoktól származik, mint Søren Kierkegaard és Jean-Paul Sartre, és azóta a lélek és a elmezavartan egyik alapművévé vált.

Az egzisztencialista filozófusok szerint ahhoz, hogy visszanyerjük nyugalmunkat és lelki erőnket, újra kell építenünk egy értelmi állványzatot – újra kell határoznunk, hogy mit tudunk igaznak, hogyan tudjuk, hogy igaz valami, és hogyan kell irányítania a cselekedeteinket. Új értelemforrásokat kell találnunk, az én-azonosság és a cél alapvetőbb meghatározását, a világhoz való viszonyulás hasznosabb elveit kell követnünk értékrendszerünkben.

Sok tekintetben ez a fajta filozófiai újratalálás az, amihez a gyógykezelés (terápia) is hozzásegít bennünket. Az olyan gyakorlatok, mint a tudatos jelenlét (meditáció) vagy a naplóírás szintén hasznosak lehetnek. Ezen eszközök segítségével lassan átértékelhetjük értékeinket, megváltoztathatjuk hiedelmeinket, és új lépéseket tehetünk, hogy jobb életet teremtsünk magunknak…

…vagyis filozofálhatunk…

A filozófia megtanít minket az alapvető eljárásokra, amelyekkel értelmet és célt találhatunk egy olyan világban, ahol nincs adott értelem, nincs végső cél. A filozófia eszközöket ad ahhoz, hogy meghatározzuk, mi az, ami valószínűleg fontos és igaz, és mi az, ami valószínűleg komolytalan és kitalált. A filozófia megmutatja nekünk azokat az elveket, amelyek segítségével irányíthatjuk cselekedeteinket, meghatározhatjuk értékeinket, mágneses mezőt hozhatunk létre belső iránytűnk irányításához, hogy soha többé ne érezzük magunkat elveszettnek…

Filozófia a 21.században

,,Vigyázz, hogy a szörnyek elleni harcban ne válj te magad is szörnyeteggé! Mert ha sokáig a mélységbe nézel, a mélység is beléd néz!”

Friedrich Nietzsche

Ha mindannyiunknak választ kell adnunk magunknak a három alapvető kérdésre ahhoz, hogy érzelmileg és szellemileg egészségesek maradjunk, akkor azt állítom, hogy a 21. századi élet minden korábbinál jobban megzavarta a képességünket, hogy megválaszoljuk ezeket a kérdéseket.

Mit tudok igaznak?
Az információáradat ellentétes módon nem magabiztosabbá tett minket abban, hogy mi igaz és mi nem igaz, hanem kevésbé magabiztossá. Az álhírek, a rossz tudományos eredmények, a közösségi médiában terjedő pletykák, valamint a tömegtájékoztatás befolyásolása miatt minden korábbinál nehezebb tudni, hogy megbízhatunk-e az információban, amivel találkozunk.

Honnan tudhatom, hogy igaz-e?
Ráadásul a hagyományos módszereink, amelyekkel megállapítjuk, hogy mit tudunk a világról, tűz alá kerültek. A tudomány széles körű másolással néz szembe, azok után, hogy tudományos folyóiratokban teszik közé eredményeiket, és kutatásaikat, amelyek világszerte lehetnek hatással akár milliárdok életére is. Szinte minden jelentős intézményben megvesztegetéssel kapcsolatos botrányok kerülnek napvilágra. A hatóságok bizalmatlanok. És hogy még több benzint öntsünk a tűzre, egyre inkább tudatában vagyunk saját értelmetlen elfogultságainknak, előítéleteinknek és hamis feltételezéseinknek. Nemcsak azt nem tudjuk, hogy mi az igazság, de sokszor azt sem tudjuk, hogyan jöjjünk rá, hogy mi az igazság…

Hogyan kellene élnem az alapján, amit hiszek?
Anélkül, hogy tudnánk, mi az igazság, és anélkül, hogy tudnánk, hogyan keressük meg az igazságot, minden korábbinál kevésbé világos, hogyan kellene élnünk. Mi a jó? Mi a hasznos? Mi a fontos? Mindannyian azt hisszük, hogy tudjuk, de van egy általános bizonytalanság, amely szerintem kultúránk nagy részét áthatja, és a léttel kapcsolatos szorongás és bizonytalanság állandó érzését kelti.

A filozófia fontosabb, mint valaha, mert évezredek óta mélyen elmélkedik ezeken a kérdéseken. Tisztában van az emberi elme csapdáival és hibáival, minden tudás lezárhatatlanságával, az erkölcsi jó megfejtésének és aszerint való cselekvésnek a szinte lehetetlen feladatával. Amikor ezekről a léttel kacsolatos kérdésekről van szó, nem kevés óriás vállán állhatunk meg.

Az alábbiakban három különböző módon írtam arról, hogy a filozófia hogyan javíthatja az életünket. Segít jobban megkérdőjelezni azt, amit tudsz. Segít megválasztani, hogyan élj. És segít abban, hogy hatással legyél a világra.

Mindegyik témát végigveszem, valamint tippeket adok arra vonatkozóan, hogyan kezdhetsz el saját magad is filozófiai eszméket tanulni.

 

A filozófia segít megkérdőjelezni, amit tudsz

,,Az egyetlen dolog, amit tudok, hogy semmit sem tudok.”

Szókratész

A filozófiában az a szép, hogy állandóan kérdőre von. Nincs olyan biztos tudásforma, amelyet a filozófia ne ragadott volna meg a nyakánál fogva, és ne szórakozott volna vele néhányszor.

Vegyük például René Descartes-t. Ő 1641-ben elhatározta, hogy nekilát az elsődleges filozófiai kérdések közül az elsőnek: “Mit vélek én igaznak?”Körülbelül tíz oldalnyi írás után gyorsan rájött, hogy szinte semmi olyat nem lehet kitalálni, amiről ne lehetne elképzelni, hogy ne lenne igaz. A szoba, amelyben ülsz – lehet, hogy csupán a képzelet szüleménye! Az emlékeid lehetnek kitaláltak is! A hírek, amiket olvastál vagy hallottál, lehetnek pusztán hazugságok…

Odáig ment, hogy azt állította, amit ma “Mátrix” forgatókönyvként ismerünk: hogy aludhatunk, és ez az egész élet csak egy álom. Valójában még a választásainkat és döntéseinket is valami gonosz, befolyásoló erő irányíthatja. Önuralmunk csupán képzelgés lehet. Létrehozott egy gondolatkísérletet egy gonosz démonról, aki becsaphat bennünket, hogy azt higgyük, élünk és szabadok vagyunk, és élvezzük ezt a szép délutánt, amint frissen facsart gyümölcslevet iszunk. Mégis, egyik sem valóságos…

Ezért, amikor eljött a pillanat, rájött, hogy az egyetlen dolog, amit teljes bizonyossággal kijelenthet, az az, hogy létezik. Talán a szoba hamis volt. Talán a világ egy álom volt. Talán a barátai és a családja soha nem is léteztek. De a tény alapján, hogy egyáltalán fel tudta tenni ezeket a kérdéseket – hogy valami tudatos -, valamilyen formában léteznie kellett. Ekkor írta meg minden idők egyik leghíresebb sorát: cogito, ergo sum.

“Gondolkodom, tehát vagyok.”

Utat nyitott a szellemi alkotókészség fellobbanásának Európában, amely azóta felvilágosodás néven vált ismertté. Úgy vélte, hogy felismerése új kezdetet ad a metafizikának (vagyis a “Mit tudhatunk, ami igaz?” kérdésnek), és megalapozza a megértés új formáját – egy olyan megértést, amely a következtetésen, az észérveken és a bizonyítékokon alapul.

És valóban így is lett! Óriási hatást gyakorolt a megértés új módszertanára, amely később természetfilozófiaként vált ismertté, vagy amit ma “tudományként” emlegetünk.

De az elmebaj itt még nem ért véget! Nagyjából száz évvel utána a skót filozófus, David Hume 29 éves korában kiadta az Értekezés az emberi természetről (A Treatise on Human Nature) című művét, amelyben lerombolta az ok-okozat fogalmát és azt a feltételezést, hogy egyáltalán bármit megjósolhatunk.

Legyünk elnézőek velem, mert ez őrültségnek hangozhat. Azt mondta, hogy bizonyítékok és következtetések nélkül lehetetlen bebizonyítani, hogy bármi is bekövetkezik a jövőben, függetlenül attól, hogy milyen gyakran vagy milyen rendszeresen fordult elő a múltban. Ha a nap évmilliók óta minden nap keleten kel fel, az még mindig nem bizonyítja, hogy holnap is keleten fog felkelni. Egyszerűen csak őrülten valószínűvé teszi, hogy keleten fog felkelni…

Soha nem lehetünk biztosak abban, hogy valami meg fog történni, függetlenül attól, hogy hányszor történt már meg. A legjobb, amit tehetünk, hogy rendkívül valószínű közelítéseket teszünk. Ahogy Descartes megmutatta, hogy soha nem lehetünk biztosak abban, hogy az észleléseink igazak, Hume megmutatta, hogy soha nem lehetünk biztosak abban sem, hogy az ok-okozatról alkotott felfogásunk igaz.

Ez majdnem mindenkit megdöbbentett, aki akkoriban odafigyelt… ami talán néhány tucat gazdag fehér fickó volt 😀

De mégis… Ahogy a 18. század haladt előre, Hume befolyása egyre nőtt, és hamarosan lehetetlenné vált, hogy figyelmen kívül hagyjuk érveit. Nem sokkal később egy Immanuel Kant nevű porosz fiatalember olvasta Hume gondolatait, és azt mondta, hogy ez felrázta őt az ellentmondást nem tűrő álmából. Ez lángra lobbantotta benne a vágyat, hogy felvegye az emberi tudás megértésének köpenyét, és továbblépjen, hogy felfedezze, hogyan tudhatunk egyáltalán bármit is.

Descartes és Hume gondolatait vette alapul, és még tovább ment. Azt mondta, hogy különbség van a valamiről való érzékelésünk és a valami között, a megfigyelésünk tárgya között. Látom a fát az irodám ablakán kívül – azt tapasztalom, hogy a fény visszaverődik a fa felületéről, és kölcsönhatásba lép a szemideghártyámmal, hogy úgy serkenti az idegrendszert, hogy a fa megjelenése létrejön az elmémben. Elméletileg kinyúlhatok és megérinthetem a fát – vagyis megtapasztalhatom, hogy az ujjaimban lévő atomoktól felfelé vezető idegimpulzusok elég közel kerülnek a fa atomjaihoz, hogy a szubatomi erők szétnyomják őket, és jelzik az idegrendszeremnek, hogy “megérintem” a fát.

De a fát soha nem ismerhetem meg. Soha nem tapasztalhatom meg az életet úgy, ahogy a fa megtapasztalja az életet! Nem számít, mennyi érzékszervi adatot gyűjtök a fáról, soha nem tapasztalhatom meg a fát… csak az adatokat tapasztalhatom meg. Biológiai felszereltségem korlátozza, hogy csak a rendelkezésemre álló eszközökkel – látás, tapintás, érzékelés, ízlelés stb. – értelmezzem a fát.

Ezért mondhatnánk, hogy nem tudom, hogy van egy fa. Csak annyit tudok, hogy az elmémben kognitív reflexiók zajlanak egy fáról. A fa valódi létezése, alapvető fája örökre elérhetetlen számomra.

Tudom, mit mondasz: “Igen…de most komolyan. Ez egy fa! Tudom, hogy ez egy fa!”

Ez egy fa? Vagy csak az érzékelésünk szüleménye?

Ezek az emberi megértésről szóló vizsgálatok sok fontos kérdést vetnek fel. De itt van kettő:

  1. Az elmúlt évszázadban a lélekbúvárok felzárkóztak ahhoz, amit ezek a filozófusok mondtak: hogy a biológiai és idegrendszeri felszereltségünk korlátozza és behatárolja az életünket. Az elfogulatlan igazság bármilyen fogalmát mindig el fogja hajlítani és ki fogja csavarni az a szükséglet, hogy illeszkedjen korlátozott érzékszerveinkhez. Érzékelésünk hibás, emlékezetünk gyakran képzeletbeli, érvelési képességünk gyakran sérült. Sok minden, amit névlegesen “igaznak” hiszünk, a legjobb esetben pontatlan, a legrosszabb esetben pedig teljesen téveszmés. Ennek valós következményei vannak, mivel küzdünk azért, hogy megállapítsuk, mi is történik valójában körülöttünk – mi a valóság és mi a képzelgés. Ez egy felhívás számunkra, hogy legyünk éberek, legyen véleményünk, és legyünk alázatosak saját meggyőződésünkkel szemben.
  2. Mivel az emberi megértés korlátozott, óvatosnak kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy mit fogadunk el igaznak. Általában a filozófia arra a következtetésre jutott, hogy a tudomány a legjobb módszer a tudás megállapítására és a tudás alapján való cselekvésre, de azt is elismeri, hogy a legtöbb helyzetben szilárd tudományos bizonyíték nem áll rendelkezésre vagy nem lehetséges. A filozófia emlékeztet bennünket arra, hogy számos, a legjobban őrzött hitünk – a szabadságról, az erkölcsről és a különösen Istenről szóló hitek – alapvetően nem bizonyíthatók semmilyen ismeretelméleti módszerrel. Bizonyos mértékig mindent bizonyos fokú hittel kell elfogadnunk. Ezért okosan kell megválasztanunk, hogy milyen hitrendszereket veszünk be, és melyeket hagyjuk figyelmen kívül…

Mindez nagyon körülményesen azt akarja mondani, hogy nemcsak pontosabb, ha a legtöbb kérdésben és körülményben bizonytalan maradsz, de ez neked és a körülötted lévő embereknek is hasznosabb!

A megalapozatlan bizonyosság zsarnoki, beképzelt viselkedést szül. A megalapozatlan bizonyosság elidegenít mások nézőpontjától és meggyőződésétől. A megalapozatlan bizonyosság megakadályozza, hogy tanulj és fejlődj a kudarcaidból…

Bármit is hiszel, hogy tudod, valójában nem tudod. Egyikünk sem tudja. Furán hangzik, de mindannyian egy természetfeletti szakadékban bolyongunk… És mindannyiunknak a semmiből kell valamiféle megértést létrehoznunk, hogy a felszínen maradjunk. Ha lehetetlen véglegesen is megválaszolni a kérdést: “Mi az igaz?”, akkor a következő legjobb kérdés az, hogy “Mi az, amiben érdemes hinni?”.

  A filozófia segít kiválasztani, hogyan éljünk

,,Ha a természet szerint alakítod az életedet, soha nem leszel szegény. Ha az emberek véleménye szerint alakítod az életed, soha nem leszel gazdag.”

Epikurosz

Amint elkezded megkérdőjelezni mindannak a jelentőségét és igazságtartalmát, ami az életedben történik, elkezdesz rájönni, hogy sok mindent, amiben hiszel és amit értékelsz, nem te határoztál meg – azt a körülötted lévő emberek és a kultúra határozta meg.

Nem te döntötted el, hogy szereted a kutyákat – egyszerűen csak egy kutyával nőttél fel. Nem te döntöttél úgy, hogy értékelni fogod a tulajdonjogot – a közösséged tette. Nem gondoltál arra, hogy orvos akarsz lenni – a szüleid megfenyegettek, hogy kitagadnak, ha nem mész az orvosi egyetemre.

 

Életünk egy bizonyos pontján mindannyiunknak vissza kell lépnünk, és meg kell kérdőjeleznünk azokat az értékeket, amelyekkel felneveltek minket, és fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy ezek az értékek szolgálnak-e minket. Sok esetben jó értékekkel nőttünk fel, különösen, ha a szüleink jelen voltak, működőképesek voltak, és nem hányták le a születésnapi tortánkat 😃

Az igazi születésnapi ajándékod: évekig tartó terápia felnőttként! 😅

De minden családban vannak működési zavarok. Nyugi! Minden kultúrának megvannak a maga rögeszméi! És felnőttként elkerülhetetlenül elkezdünk felfedezni olyan helyeket, ahol azok az értékek és hiedelmek, amelyek igaznak feltételezve nőttünk fel, nem segítenek, hanem inkább ártanak nekünk.

Friedrich Nietzsche német filozófus az értékek átértékelésének nevezte annak megkérdőjelezését, amiben felnőttünk, és azt mondta, hogy ha valakinek megvan az értelmi és érzelmi bátorsága megkérdőjelezni ezeket az örökölt értékeket és hiedelmeket, akkor azzá válik, akit ő Ubermenschnek, azaz emberfeletti embernek nevezett.

Szerinte még a jó és a rossz fogalmát is meg kell kérdőjelezni. Így az Ubermensch nemcsak hogy hajlandó szembenézni a társadalmi elutasítással vagy nevetségessé válással, hanem sok esetben még örömmel is fogadja azt, mert ez csupán újabb bizonyítéka annak, hogy hajlandó saját maga számára értékeket meghatározni.

Úgy vélte, hogy a jövőben, a tudomány és a technika rohamos felgyorsulásával és az általuk kiváltott túlméretezett társadalmi befolyással csak az Ubermensch lesz képes arra, hogy gondolkodó, független és szellemileg ép maradjon. Mindenki más túl könnyen belekerülne ebbe a társadalmi mozgalomba vagy abba a vallási tanításba. Úgy érvelt, hogy az Ubermensch egy olyan birodalomba lépne be, amely “jó és gonoszon túli”, egy olyan helyre, ahol a hagyományos erkölcsöt megkérdőjelezik és félredobják valami mélyebb és átalakító erejű dolog javára.

Nem élt elég sokáig ahhoz, hogy megmagyarázza, hogyan is nézne ki ez a “valami mélyebb”, de műve sok mindent megjósolt abból, ami az elmúlt 100 évben történt:

  • Úgy vélte, hogy a vallás befolyásának csökkenésével az embereket vallási hevülettel vonzzák majd a politikai és társadalmi mozgalmak.
  • Úgy vélte, hogy ez a buzgalom olyan mértékű háborúkat és erőszakot szabadít majd el, amilyet a világ még soha nem látott.
  • Azt írta, hogy a lakosság nagy része, akiknek az életét a modern kényelem olyan könnyűvé és kényelmessé tette, egy mindent átható nihilizmust (a lét teljes értelmetlensége) és kedvetlenséget fog tapasztalni.

1890-ben megőrült. További ötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az “egzisztencialisták” néven ismert francia filozófusok egy csoportja végre ott folytassa, ahol abbahagyta.

A lét teljes értelmetlenségét látta bele a következő korszakba. Mindannyian a II. világháború áldozatai és túlélői voltak, akik szembesültek az élet eredendő értelmetlenségével.

Hősiesen és magasztosan írt a saját értékek megválasztásának bátorságáról. Úgy tekintett erre, mint egy ijesztő feladatra, amelyet csak a kiválasztott kevesek vállalnak fel. Az egzisztencialisták azonban úgy írtak erről a feladatról, mint minden egyes ember eredendő felelősségéről. Sartre számára azok, akik nem tudták tudatosan megválasztani, hogy mit tartanak értékesnek az életükben, szerinte eredendően nem őszinte életet éltek. Az évek során végzett munkája nagy része ezzel összhangban állt – kísérletet tett arra, hogy segítsek az embereknek átértékelni az értékeiket, és a haszontalan információk áradata között meghatározni, hogy mi számít számukra.

A meggyőződések és értékek tudatos megválasztása nemcsak a saját értelmi és érzelmi jólétünkre van hatással, hanem azt is meghatározza, hogy milyen lábnyomot hagyunk a világban. Sőt, mint látni fogjuk, azok az emberek, akik a legnagyobb lábnyomot hagyják maguk után, általában világosan meghatározott filozófiai hitrendszerrel rendelkeznek.

Meggyőződésem, hogy a mai kor emberének muszáj filozófiával foglalkoznia, ha teljes életet szeretne élni. Remélem meghoztam a kedved!

 Mark Manson nyomán

Megosztom az ismerőseimmel:
Facebook
LinkedIn
WhatsApp
Email

Hasonló cikkek a témában:

Mivel azonosítod magad?

Az igazat megvallva, egyáltalán nem éreztem magam ihletett módon, de rájöttem erre is: ez pont olyan, mint bármi az életben, amit nem kényelmes megtenni! Csupán

Bővebben »

Szűrés téma szerint