Mi is az a kvantumfizika?
Szeretném, ha megértenéd, hogy nem varázslatról van szó, és a legkomolyabb koponyák el is jutottak az anyag határára, ahol mit találtak? Hát pár másik világot! Megértését nem fontos tárolni az agyunkban, úgyhogy ugorj az 5-ös pontra nyugodtan! Garantálom, hogy kettéál a fejed ettől az írástól, de ha egyszer az elméd megérti, hogy nem az anyagi világból született a fizikai, onnantól teljesen másképp fogsz élni! Ez ma talán az egyik legelgondolkodtatóbb, és furcsább területe a mai természettudományoknak. Először Max Planck német tudós állt elő a 19. század második felében azzal az elmélettel, miszerint az általános energia nem folytonos, hanem meghatározott energiával rendelkező részecskék, vagyis kvantumok (valami mérhetőnek az legalapvetőbb egységei) alkotják.
EBBEN A CIKKBEN:
Rakjuk rendbe az alapokat!
A hullám természete és a mátrixmechanika
Térben létezik vagy erős az energiája?
Minél pontosabb az egyik, annál pontatlanabb a másik?
Párhuzamos Univerzumok, azaz alternatív valóságok
Párhuzamos Univerzumok, azaz alternatív valóságok Rakjuk rendbe az alapokat!
Azért hangoztatta ezt, mert a korabeli klasszikus természettudománynak sok baja gyűlt meg az energiák pontos, és egységes leírásával. Minél forróbb egy testből kibocsátott hőenergia, annál rövidebb ennek az energiának hullámhossza, vagyis annál magasabb a rezgése. A gyengébb hősugárzásnak hosszabb a hullámhossza, és épp emiatt kisebb a rezgése.
A valóságban úgy van, hogy a természetes elektromágneses energiának van egy érzékelhető része, amibe minden más ilyen energia beletartozik (pl. az infrasugárzás ). A kisebb rezgésű sugárzásokhoz tartozik a mikrohullámú, de az ultraibolya sugárzás még ennél is nagyobbal, a röntgen, és a gammasugárzás pedig a legmagasabb frekvenciával rendelkezik az elektromágneses energia sugárzások között (a jelenlegi tudásunk szerint).
A gondja az volt a 19. század végén a klasszikus természettudománynak, hogy nem tudott olyan számítási módot kitalálni az ilyen sugárzásokhoz, amikkel le lehetett volna írni a tulajdonságukat… Például a kisrezgésű, vagyis hosszabb hullámhosszú sugárzásokat helyesen le tudta írni egy bizonyos számtani képlettel, de ez már egyáltalán nem volt alkalmazható a magas rezgésű vagy rövidhullámhosszú energiák leírására…Tehát a valóságban az ultraviola sugárzásnál a jelen tudásunk szerint nincs pusztítóbb energia…
Ő az energiákat egy teljesen új szemszögből látta, írta le, és fogalmazta át a róla alkotott addigi elképzeléseket… Ugyanis azt mondta, hogy minden energiát, és sugárzást, kicsiny, az adott energia rezgésével egyenlő erejű energia adagok szállítanak, amik szaknyelven a kvantumoknak vagyis az ember által mérni képes legalacsonyabb egységeknek hívnak. Az ehhez az elmélethez kidolgozott számtani képletekkel, és számításokkal tökéletesen le tudta írni a kis és magas rezgésű sugárzásokat, és tulajdonságukat. A korai kvantum térelmélet megfelelt a valóságnak minden részletében, és Planck a kvantumelméletét (amely szerint az energia átadása, kisugárzása a természetben nem folyamatosan történik, hanem kis ugrásokban, legkisebb általunk mérhető egységekben) azzal, hogy előadta 1900. december 14.-én a német természettudományi társaság ülésén, meg is született a kvantummechanika avagy a kvantumfizika.
A kvantumfizika azzal, hogy egyre jobban tudta leírni, és összefoglalni az energiák tulajdonságait, egyre gyorsabban szerzett magas fokú elismerést a világban. Max Planc-kal együtt dolgozott Albert Einstein is. Előbbi az elméletét alkalmazva sikeresen tisztázni tudta a fény mibenlétét, mert rájött, hogy meghatározott energiájú kvantumok (mérhető mennyiségű, és növelhető egységek) úgynevezett fotonok alkotják, amik viselkedhetnek hullámként, és kvantumként is… Tehát az alakjuk a behatásoktól függően lehet hullám alakú, és lehet részecske, vagyis kvantumformájú, mert a fotonok alakja attól függően változik a hullám, és a részecske között, hogy milyen a fény tulajdonsága…
Ez amint később kiderült, a világon mindenféle részecskével így van… Planck arra is rájött, hogy az elemi szintű energia részecskék mérése nem történhet úgy mint a nagyvilágban… Azzal, hogy egy asztalt megmérünk egy vonalzóval, nem befolyásoljuk az asztal méreteit, és a vonalzóval az asztal valós méretét kapjuk meg. De ha egy elemi méretű részecskét akarunk megmérni, akkor már magával a méréssel is befolyásoljuk a részecske tulajdonságait…
Ez azért van így, mert az az energia, amit a részecske mérésére szánunk maga is részecskékből áll, és így maga a mérés is megváltoztatja a helyzetet (ez olyan, mint ha egy asztalt egy másik asztallal akarnánk lemérni ). Az az energia, amellyel a méréskor egy elemi rendszert befolyásoljuk akkora, mint az energia részecskéinek energiája. Kisméretű, de önmagában mégis jelentős ez a kvantumenergia… Azt már tudjuk, hogy egy kvantum tulajdonságai a különböző behatásokra megváltoznak.
Tehát a két fő állapota a részecskéknek a hullámállapot, és a részecske állapot, és a részecske az általánosságban a kettő között változik. Az 1920-as évekre a tudósok jobban meg akarták ismerni a részecskék világát, és ezúttal már konkrétan a részecskék tulajdonságát, működési elvét térképezték föl immáron a kvantumfizika által. Ervin Schrödinger volt aki leírta először a hullám változó természetét, és ő vázolta fel a híres Schrödinger-egyenletet is, ami a kvantum energiahullám állapotait számítja ki, de erről később! Addig ezt muszáj megértened:
A hullám természete és a mátrixmechanika
A Schrödinger-féle egyik elméletben, a részecske hullámtermészetét írják le úgy, hogy a részecske a térben mit csinál, valamint az idővel és a hellyel egyidejűleg a térben mit mérnek. Mivel az is egy sajátos energiaállapot, amikor a részecske éppen hullám alakot ölt, így azt az egész időbeli folyamatot (mialatt hullámként viselkedik) fel lehet vázolni, és ezt teszi a híres Schrödinger egyenlet is.
Albert Einstein és Erwin Schrödinger
Amikor a hullámállapot elér egy meghatározott értéket, akkor azt négyzetre emeljük, és akkor találhatjuk ki, hogy a részecske hol van a térben, és milyen alakban.
Na de mi az a mátrixmechanika?
Míg a hullámmechanika egy rendszer állapotát állítja előtérbe, és a rendszer időbeli változását a hullámfüggvény írja le, addig Pascual Jordan, és Werner Heisenberg mátrixmechanikája az adott rendszert jellemző fizikai mennyiségeket, a helyet, impulzust, energiát, állítja előtérbe, és mátrixokat rendel hozzájuk amelyek időfüggők. Ezek behatárolt valószínűségek, és energiák, amik egy rendszert tökéletesen jellemeznek, és leírnak.
A mátrix mindig egy függvény táblázat, ahol a valószínűségi értékeket mérik, és igazítják egymáshoz. A mátrixmechanika mátrixa hasonló a hullám mechanika függvényeihez, de itt a részecske kvantum természetét veszik figyelembe, és nem a hullám állapotát. A mátrixmechanika tehát behatároló mértékegységek felállításával méri a részecskéket.
Bár a mátrixok, amik egy részecske sajátosságát mutatják meg időfüggők, de mégis annak a rendszernek, aminek az állapotát mátrixok írják le időtől függetlenek. Ezt az indokolja, hogy egy atomi rendszer helye, impulzusa, és energiája nem mérhető közvetlenül, vagyis egy atomnak az összes tulajdonságát egyszerre, nem lehet közvetlenül megmérni (határozatlansági reláció). Például azt, hogy a részecske hol tartózkodik, és eközben mekkora sebességgel halad, képtelenség egyszerre mérni, mert amikor tartózkodik akkor kvantált (annak határértéke, amikor a kvantummechanikai mennyiségek lehetséges legkisebb értékével a nullához közelítünk) , de mikor hullám állapotban van, akkor pedig mozog…
Ám maga a mozgás fogalma nem értelmezhető a kvantumok szintjén, mert a mozgást ott már csak magának a részecskének az adott energia állapotaként kell látni, hisz az felelne meg a mozgásának, amikor hullámállapotban van. De a hullámállapot, nem vesz fel olyan értékeket, amik a részecske állapotra jellemzők, tehát a két állapota kölcsönösen kizárja a másikat a részecskének, és ezért vagy az egyik vagy a másik állapotát lehetne mérni. Tehát fizikai, kvantumfizikai képtelenség egyszerre a kettőt megfigyelni, mert akkor maga az Univerzum borulna fel! Ez a hullámrészecskék kettőssége szüli a Heisenberg által megállapított határozatlansági relációt.
Csupán a spektrál vonalak frekvenciái (sajátos atomi energiák, amik a dolgok színét adják), és ugyanezek erősségi fokozatai, amik a különböző átmeneteket tükrözik vissza, határozhatók meg. Tehát egy atomi rendszer összes tulajdonságát nem lehet egyszerre megmérni, mert ezeknek az atomi rendszereknek az átmenetei közötti állapotainak a méréséből tudhatunk meg többet róluk.
A hullámállapot olyan, hogy nem kvantálható (amikor a kvantummechanikai mennyiségek lehetséges legkisebb értékével a nullához közelítünk), és csak a járulékos függvényeiből tudunk következtetni a teljes állapotára, amiből egyfajta felületes állapothatározó értéket ismerhetünk meg róla. Mivel adott pillanatban a részecske egyik állapota kizárja a másikat, egy anyag, vagy energia teljes állapota nem vázolható fel 100%-ban, különösen azt a tényt ismerve, miszerint az anyag is energia, és ezt ugyanolyan a határozatlansági reláció (elméleti határ bizonyos fizikai mennyiségek egyszerre, teljes pontossággal való megismerhetőségére) szerint mozgó hullámrészecske dualizmust (kettős viselkedést mutató részecskéket) felmutató kvantumok (legkisebb részecskék) alkotják.
De ez nem a tudomány korlátja, hanem pont a bizonyítója annak, hogy a kvantumvilág teljesen másként működik, és a pontosabb számításokból kiderült, hogy ez a kettősség, ez a határozatlanság összetevődve, nem csak a világunkat alkotja, hanem az oka is a mi észlelhető világunknak. Pl: a hagyományos Newtoni fizika a kvantumok világában épp a határozatlansági reláció (kettős viselkedést mutató részecskék) miatt nem működik…
Tehát az ilyen atomfizikai mennyiségekhez nem folytonos változókat (állandóan bekövetkező nem teljesen kiszámítható értékeket) rendelünk, hanem végtelen mátrixokat, azért mert azt a rendszert amit (kvantummechanikában értelmezett) mátrixok jellemeznek időtől nem függenek, tehát ilyen értelemben végtelenek, azaz diszkrét szám sémákat (elkülönült számértékek, mert a mátrix is elkülönült, és behatárolt) tartalmaznak a frekvenciák magukban, amikkel tudjuk az átmeneti állapotokat mérni, mert az időtől is függenek.
Mivel csak valószínűségi kijelentéseket lehet tenni a kvantumokról, ezért nem lehet 100%-ban pontos adatokat közzé tenni, helyette mérlegelni kell az összes lehetséges a részecske állapotára vonatkozó lehetőséget. Ezért is kell egy végtelen matematikai tér, a Hilbert elméleti tere, mert itt az összes lehetőség felvázolható…
Egyfajta ügyes, ötletes oda-vissza logikával dolgoznak a kvantum, és atomfizikusok. Ebből következik az, hogy a kvantum, és atomfizikai rendszerek állapotait egy valós alap nélküli, végtelen dimenziójú állapottérben, a Hilbert-térben használt vektorok mutatják, amikre a mátrixokat alkalmazzuk. A Hilbert-tér, mint írva volt egy elméleti tér, amiben a részecskékkel kapcsolatos összes lehetőséget elemezzük. Azért egy ilyen végtelen dimenziójú állapot tér a legalkalmasabb erre, mert az időtől független végtelen mátrixokat egy ilyen helyen a legokosabb alkalmazni, ami maga is végtelen, és az ebben a Hilbert-térben használt vektorok, amik nem mások, mint irányadó mennyiségek (és ezért hatással vannak az atomi rendszer tulajdonságaira), előnyös mátrixokat alkalmazni, hiszen a mátrixok meg pont épp az atomi értékeket tartalmazzák, tehát vektorok, és mátrixot együtt.
Térben létezik vagy erős az energiája?
A fénynek, és az anyagnak is egyrészt hullám, másrészt részecske természete van. A mikrokozmosz atomi szintjének leírásához használt kétféle kép egymással kiegészül, mert egymást kölcsönösen kizárják. Ez azt jelenti, hogy a fény, és anyag végül is se nem hullám, és se nem részecske, de a mérésekor mégis vagy az egyik vagy a másik „oldala” mutatkozik…
Helymeghatározáshoz a részecskét azonban be kell rakni egy olyan „dobozba” (elektromos, és mágneses erőtér ami a részecskét körbe veszi), aminek a méretei mindig kisebbé tehetők. Ekkor azonban a részecske a dobozon belül, egyre gyorsabban kezd ide oda „mozogni”, visszaverődni a doboz falairól, és az energiája, meg az impulzusa meghatározhatatlan lesz. Ehhez kapcsolódik a híres Schrödinger macskája effektus is, mert itt a macska egy részecskének felel meg. Ez olyan kísérlet, amelynek során a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot vagy sem:
Egy macskát, egy üvegcse mérget és egy radioaktív forrásnak megfelelő valamit egy lezárt dobozba helyezünk. Ha egy belső monitor (Geiger-számláló) radioaktivitást észlel (azaz egyetlen atom bomlása), az üvegcse összetörik, és kiszabadul a méreg, ami megöli a macskát. Tehát a macska egyszerre létezik és nem. Mégis, amikor az ember belenéz a dobozba, a macskát vagy élve, vagy holtan látja, nem élve és holtan észleli!
És az előbbi dobozból tanulva, ha beteszed a macskát a dobozba, és tudod, hogy ott van, akkor egy határozott értéket kaphatsz arról, hogy a macska hol van, és mit tesz, ám a kvantummechanikánál a hely, és tevékenység egyszerre nem mérhető, így a macska abban a pillanatban, amikor beteszed a dobozba, máris a dobozon kívül van, mert azzal, hogy betetted ugyanolyan valószínűvé vált a kintléte is.
Számunkra azért megérthetetlen ez, mert a mi szintünkön ez nem így megy, de ne feledjük el, hogy a mi szintünkön a dolgok csakis azért alakulnak úgy ahogy, mert a kvantumok alakulása ezt lehetővé teszi! Mintha a kvantumok világában a rendes ok-okozat részben külön lenne, vagy legalábbis nem úgy zajlana ahogy mi hagyományosan értelmezzük ezt a fogalmat…Tehát még egyszer a kvantumok szintje az a hely, ahol a történések létrehozzák a mi világunk ok-okozati összefüggéseit..
Minél pontosabb az egyik, annál pontatlanabb a másik?
1925-ben a mérési folyamatok mélyreható vizsgálata során állapította meg Werner Heisenberg a kvantummechanika egyik szülő atyja a határozatlansági relációt. A részecske végül is se nem hullám, és se nem részecske, ha pedig elérjük az abszolút nulla fokot (−273,15° celsius), akkor olyannyira megfagy az anyag és részecske, hogy végül el is tűnik. Mert vége szakad a mozgásnak, és ha ez megtörténik, akkor a kvantumokra épülő dolgoknak megszűnik az ideje. Az idő is csak a kvantumjelenségek mellékterméke, tehát az adott anyag abszolút nulla fokon megszűnne létezni, mert ott azon a helyen nem lenne idő… Ebből az következik, hogy így soha sem lehet elérni az abszolút nulla fokot, tehát hiába próbálkoznak egyre jobban hűteni, és hűteni az anyagot..
A Hilbert teret felturbózva szinte végtelen számú változót kell feltételeznünk, és figyelembe is kell vennünk, ezért a 3. és 4.dimenzióban alkalmazott méréseinket nem lehet tovább folytatni, és új látásmódot kell kifejleszteni, amely jelentősen megkönnyíti a vizsgálatokat. Itt meg már következik a szuperhúr elv. Már nem lehet a hagyományos világ keretei között, és a 3, és 4. dimenzióban leírni ezeket a jelenségeket, ezért a matematika megköveteli a magasabb extradimenzióknak nevezett további térdimenziók bevezetését is a képbe, amelyek új rendszerezéseket tesznek lehetővé.
Ez a valaha volt legösszetettebb és talán a legmélyebbre ható fizikai elmélet! A kvantumfizika és a relativitás elv mindig is azon volt, hogy leírja teljesen a Világmindenséget és annak minden tulajdonságát. Csakhogy a kettő nem fér össze! Hiszen a kvantumfizika a mikrovilágot, az atomok változó világát írja le. A relativitás elv pedig a látható fizikai világ törvényeit…Azért nem fér össze a kettő, mert a kvantumok világának mások a fizikai törvényei, és ott az idő nem számít, mert az idő csak egyszerű mutatónak tekintendő. A relativitás elv pedig időfüggővé tesz mindent a makrovilágban, így a makrokozmosz szintén más törvényekkel bír. Hogyan lehetne tehát a kettőt egyesíteni, közös nevezőre hozni?
Erre a matematikai, és elvi választ 1985-ben az amerikai Princeton Egyetem fizikusai találták meg. Sikeresen összevonták a kettő matematikai egyenletet egy egésszé. Ezért aztán megszűnt a kvantumfizika, és a relativitás elv közötti összeférhetetlenség, és végre sikerült az Univerzumot egyaránt mikro, és makro szinten is értelmezni. A mára híressé vált új elmélet neve szuperhúr elmélet lett, aminek a lényege, hogy az atomok, és minden más dolog apró, sajátosan rezgő húrokból épül fel. Egy húr valójában nem más, mint egy meghatározott módon rezgő, parányi energia darab. Azt, hogy a világban milyen legyen az adott dolgot felépítő húrok rezgése, a frekvenciája határozza meg.
A szuperhúr elmélettel máris rengeteg dolog megérthetővé vált. Sőt olyan fantasztikus elméleti lehetőségek is igazolódni látszottak, mint a párhuzamos Univerzumok léte, és a dolgok spontán átváltozása. Valójában a normálisan történő eseményekhez képest túl spontánnak, és hirtelennek számító történéseknek, más néven a véletleneknek, vagyis a „csodáknak”, is ez az oka, úgyhogy „csodák” léteznek, mert meg van rájuk a valószínűség! 😉
Párhuzamos Univerzumok, azaz alternatív valóságok
Ezek nem mások, mint a mi Világegyetemünkkel párhuzamosan létező másik Világegyetemek, amik a másolatai a miéinknek egy-két különbséggel. Például az Univerzum születésekor, vagyis az Ősrobbanás (Nagy Bumm) idejekor több, másik téridővel rendelkező Világegyetemet is létrehozott egyszerre. Az ilyen világok, amik közül a miénk is csak egy, bizonyos kvantumfizikai sajátságok alapján létezhetnek.
Amikor a teleportrációval foglalkozó tudósok elhelyeztek egy vas atomot, meg egy tőle 2 méterre lévő másik atomot egy kamrába, érdekes dolgot figyeltek meg: hamarosan az első vas atomnak az elemei kezdtek átvándorolni a másikhoz, mert az első vasatom tartózkodási valószínűsége ugyanolyan nagy lett a másik helyen, tehát létre jött ezáltal a párhuzamos létezésük!
Ha egy adott részecske lehet egyszerre több helyen is, akkor így egy ember is, és akár egy egész Univerzum is tartózkodhat egyszerre több helyen is! Ehhez hasonlatos példa, hogy az életben számtalan lehetőség van, de egy adott pillanatban ezek közül mindig csak egy valósul meg.
De akkor hová tűnt a többi lehetőség?
Nos az is megvalósult, csak egy másik téridőben, a miénkkel párhuzamos Világegyetemben, mert ahogy „az anyag nem vész el csak átalakul” (James Joule), úgy a lehetőség sem vész el csak máshol valósul meg…
Ennek oka, hogy az atomoknál sokkal kisebb szubatomikus részecskék világában, ahová a szuperhúrok is tartoznak, még az ok, és az okozat sincs együtt, mert az itt zajló reakciók együtt eredményezik azt, hogy itt a mi makrovilágunkban a dolgok ok, és okozat szerint történjenek. Tehát mi is, egy bizonyos a kvantumok világából kiinduló, reakciósorozat végtermékei vagyunk!
A mikrokozmoszban (szubatomi szinten) előre meg van minden lehetőség, de az ott végbe menő változások határozzák meg, hogy mi történjen meg a mi világunkban , és más párhuzamos világokban. Tehát a mikrokozmoszban lévő reakciók döntik el, hogy a meglévő összes lehetőségből, melyik kerüljön át melyik párhuzamos világba! Ezek az Univerzumok, amik közül a miénk is csak egy, egy úgynevezett Multiverzumban vannak különböző rezgés állapotokban. A Multiverzum időtlen, és végtelen számú párhuzamos Univerzumot foglal magában. És, hogy érzékeltessem veled micsoda távolságok vannak ebben az Univerzumban (21perces kisfilm):
Az 1990-es évek elejére tovább folytatódtak a szuperhúr elmélet matematikai számításai, és az újabb, újabb egyenletek, és megoldások elvezettek ahhoz, hogy kifejlődjön a szuperhúr elméletből, tovább fejlesztett elmélet, az M-teória. Az elmélet még alaposabban figyelembe vette a párhuzamos Univerzumokat tartalmazó Multiverzum rezgéseit, és elvi működését.
Röviden: kiderült, hogy a Világegyetem rezgései között vannak olyan magas szintűek, amik már nem is írhatóak le a normális 3 dimenziós szinten, és ezek a külön síkokat alkotó magasszintű rezgések irányítják is az alacsonyabbak működését, és minél magasabb egy-egy ilyen sík rezgésállapota, annál jobban megszabja, hogy a nála alacsonyabb rezgésállapotú szintek hogyan működjenek.
Einstein 1915-ben az általános relativitás elvben leírta, hogy a gravitáció nem más mint a csillagok, és bolygók közötti téridő közegének gumilepelszerű meghajlásából, kitágulásából, meggörbüléséből eredő jelenség, ami összetartja a világot.
Ez mint később kiderült helyes is, de a kvantumok szintjére ez már nem alkalmazható, mert ott nincs állandó, és szabályos gravitációs tér, mint a mi makrovilágunkban. A valóban tökéletes megoldás, amely a gravitációt mikro, és makroszinten írja le, ami így megfelel a relativitás elvnek, és a kvantumfizikának: a gravitáció nem állandó, mert ez is változó, és ezt is sajátos részecskék alkotják…
Ezek a részecskék a gravitonok, amik a gravitáció energiáját közvetítik. A gravitonok tartanak kapcsolatot az alacsonyabb, és magasabb síkok között. A gravitonok sajátos mátrixszal (bizonyos valószínűségek által megszabott állapottal, energia rendszerrel) rendelkeznek. Minél magasabb energia szintekről erednek a gravitonok, annál jobban feltekeredik az alakjuk. Ez a feltekeredés azt jelenti, hogy újabb és újabb energiaszintekkel kapcsolatba kerülve, egyre jobban változik az alakjuk.. Sőt az alakjuk olyannyira változik, hogy azt már nem lehet 3 dimenziósan leírni, mert van 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11. dimenziós mátrixszal rendelkező graviton is!
Tehát az Univerzum, és a Multiverzum is 11 dimenzióból álló extradimenzionális mátrixban létezik.
Hogyan is kell ezt elképzelni?
Úgy, hogy gondoljunk bele abba, hogy van az úgynevezett 1. dimenzió, ami egy pontnak felel meg egy papír lapon. Van a 2. dimenzió, amely -mint tudjuk- maga a sík (a papírlap síkja például). Ez a második dimenzió már egy magasabb szint, vagyis sík az egy dimenzióhoz képest! Mi jelenleg a 3 dimenziós világot látjuk magunk körül, vagyis látjuk a térbeli kiterjedést, és azzal, hogy látjuk a térbeli kiterjedést, tudjuk, hogy lehet olyan irányokba haladni, mint föl, le jobbra, balra.
Ezek a lehetőségek nincsenek meg a 2. dimenzióban, mert ott csak két irány létezik. Így a 3. dimenzió egy magasabb rezgésszintű sík a 2. dimenzióhoz képest. A 4. dimenzió maga az idő, és van még ezen kívül 5. 6. 7. 8. 9. 10. és 11. dimenzió.
Lényegként megemlítve a 11. dimenzió a végső ami átfogja, „irányítja” az összes többit, tehát mindenható, és ez a legfensőbb rezgésszintű sík. Emiatt a 11. dimenzió az egész, végtelen Multiverzumot áthatja, és mivel végtelen, így természetesen Örökkévaló is. Tehát téridőn kívül létezik, vagyis bizony képletesen szólva ez a Nirvana, vagyis a beteljesedés.
Ezeket a dimenziókat hívjuk extradimenzióknak, és az extradimenziós mátrix kifejezés is jogos, mert minden ilyen extradimenzió egy sajátos rezgés szinttel, és valószínűségekkel bíró energia rendszer, tehát mátrix. Ezeket az extradimenziókat ne keverjük össze a párhuzamos Univerzumokkal! Azért ne keverjük össze őket, mert míg a párhuzamos Univerzumokból végtelen számú van, addig az extradimenziókból csak 11, mert a 11. az már örökkévalóságra terjed ki, tehát már végtelen, ezért nincs szükség arra, hogy legyen több is. Továbbá a Multiverzum, amiben végtelen számú párhuzamos Univerzum van úgyszintén 11 dimenziós!
A gravitáció minden rezgésszintben, mindent összetartó energia. Ha egy kicsit merészen akarunk belegondolni ezekbe az extradimenziókba, akkor azt is feltételezhetjük, hogy úgy ahogy a 3. dimenzióban kifejlődött az értelmes élet, úgy a többi dimenzióban is kifejlődött az összetett az élet! Ki tudja?
Összefoglalásként, pedig azt írtam, már rögtön a szemléltetés elején az extradimenziókról, hogy az 1.,2.,3., és a 4. dimenzió ugyanitt van miközben ülök, és írom a soraimat! De kiegészítve 11 dimenzióban létezem egyszerre ahogy minden más is. Míg a párhuzamos Univerzumokból végtelen számú létezhet, addig a térdimenziókból más néven extradimenziókból csak 11 van! De bővebben fogalmazva minden párhuzamos Univerzum 11 dimenzióban létezik egyszerre, azaz az egész Multiverzum 11 dimenziós, és ebből a 11-ből mi csak 3-at látunk…
Az általános energia, ami áthatja ezeket a dimenziókat, az a természetes mindent átjáró elektromágnesesség, és ennek kvantumjai. Továbbá minden létező energia, amit univerzális szinten össze lehet foglalni szintén kvantumokból áll. No meg a folytonosságot a régi klasszikus fizika szerinti elgondolás képéből kiindulva értettem. Azt még feltétlenül ideírom, hogy a sci-fi filmek meg mindig csak a párhuzamos Univerzumok dimenzióira gondolnak, és csak nagyon ritkán az extradimenziókra, azaz a 11 térdimenzióra. Itt csak annyi adhat félreértésre okot, hogy túl sok mindenre használjuk a dimenzió fogalmat!
Nem mellékesen a kvantummechanikának köszönhetően jöttek létre a mikrochippek és mikroáramkörök, a számítógépek, a TV, a pendrive, az internet, a műholdas telekommunikáció, a mobiltelefon, és a híres hologrammok is. Valamint szintén ennek a tudományágnak köszönhetően váltak lehetővé a lézeres technológiák is, amelyek mind a hadászati ipart, az építészetet, a csillagászati megfigyeléseket, és az orvostudományt is forradalmasították.
Ezért hatalmas tisztelettel adózhatunk a modern fizikának.
Az írást nem tudom kinek a tollából van, de azt tudom,
hogy én szerkesztettem, és a régi oldalról bányásztam elő
- 2023. 02. 17.