A társadalomnak az ereje az egyén kibontakozásában, majd ezen tisztánlátó, teljes értékű egyének szeretetteljes egységében rejlik. Ezen egyének tisztában vannak saját értékeikkel, küldetésükkel, saját útjukat maguk vállalják és azt maradéktalanul teljesítik. Irigységnek és versengésnek nincs értelme, mert mindenki valami másban a legjobb, így egymást kiegészítve alkotnak nagy egészt.

Milyen divatos szólás-mondás némely körökben: “kiveszem a részem a világból”… Pontosan ez itt a baj, hogy a kapitalizmussal térnyerésével elérték, hogy “akkor leszel sikeres, ha kizsigereled a környezeted” és ezt csomóan el is hiszik… Szeretnék példát mutatni, hogy másképp is kiválóan lehet élni, persze egy jókora önismerettel. Ehhez viszont te kellesz!

Először tisztába kell raknunk saját lelkünket! És ezt követően velünk változik a világ! Így teremthetünk egy olyan világot, amelyben jobb élni!