Itt kezdjed!

A tartalmak azért vannak, hogy eltöprengj rajtuk!

Üdvözöllek!

Lelkileg művelődő korszakom 2011 környékén kezdődött, amikor készítettem az oldal nevével azonos csoportot, és évekig programokat szerveztem. 2017-ig is dolgoztam, de akkor kezdtem igazán, hiszen rendezőasszisztens lettem nagy filmes produkciókban. A nagy hajtás után jött persze a járvány és a nagy megállás is evvel…

Aztán 2020 júniusában stroke-ot kaptam, és majdnem teljesen lebénultam (mindezt a járvány tetőfokán)…

Majdnem mindent elvett tőlem az Élet, ami anyagi…

Bár nem hangzik túl jól, de tudod: legalább túléltem 😉

És nem is akárhogy! Mert eddig is volt küldetéstudatom, de már úgy gondolom, hogy azért jöttem vissza, mert van még itt dolgom! Tehát nem sorscsapásként fogom fel ezt az állapotot, hanem lehetőségként 😌 

Azóta elteltek évek, megjártam a kórházakat, és itthon rehabilitálódom gőzerővel. Testileg már sokkal jobb a helyzet, de ami a legfontosabb, hogy lelkileg a lehető legjobban vagyok! Fél kézzel ugyan még, de fordítok, szerkesztek, írok. Bár nem tudok rohangálni jobbra-balra (még kerekesszékben vagyok és még tanulok újra járni), megteszem, amit meg tudok!

Szeretném feltétel nélkül adni azokat a tartalmakat, amik segítettek engem óriási felismerésekhez, nagyobb önismerethez!

Attól nem változik semmi, ha szembeszegülünk a létező valósággal. Ha változást akarunk, építsünk új modellt, amely feleslegessé teszi az előzőt!

Az ezen az oldalon található tartalmakkal szeretnék a segítségedre lenni az önismereti úton, hiszen nekem is nagyon kellettek ezek az anyagok… Minden a legfontosabbról szól, vagyis az önismeretről. És most jöjjön egy szösszenet, amit egy ismerősöm Sárecz Iván írása alapján írtam:

Lehet, hogy csak azért, mert nap mint nap foglalkozom a témával, de egyre több embertől hallom, és könyvben, weblapokon olvasom azt, hogy a tudatosság a legfontosabb. De mégis mit jelent ez a szó?

A tudatosság számomra azt jelenti, hogy képes vagyok önmagamra, egy adott helyzetre kívülről – vagy felülről – rátekinteni és meg tudom állapítani azt, hogy “ez van”. El tudom fogadni azt a helyzetet és végeredményt, ami a múltbéli gondolatok, cselekedetek következménye a jelenben. Nem tiltakozom ellenük és nem ítélkezem felettük, mert tudom, hogy egy bizonyos elmeműködésből fakadó cselekvés hozta létre azt, ami MOST van.

Vagyis a múlt következményeként bekövetkezett jelen pillanat “olyan, amilyen”. Olyan, amilyenné tettük, közösen, vagy tettem én…Ez a pozitív(!) és negatív végeredményre egyaránt igaz és azért írtam, hogy az élet is hozhat ilyen „lehetőséget” az életünkbe, mert vannak olyan szomorú balesetek, amelyek (látszólag) rajtunk kívül állnak és nagyon megnehezíthetik az életünket, mégis – életbevágóan – fontos elfogadni a létezésüket.

A felismerés egyik kulcsa, hogy a nem cselekvés is cselekvés.

A gonosz győzelméhez elegendő az, ha a jó emberek nem csinálnak semmit.

Nem gondolom, hogy vannak amúgy gonosz emberek a világban, csak valaki kevés Fényhez jut, így avval a kevés információval is, de a legjobb tudatosságból cselekszik…csak magáért…Értem én az idézetet!

Ez azért fontos pont – meglátásom szerint -, mert ha az ember ezt megtanulja és képes a jelen pillanatra objektíven (mint egy tárgyra) ránézni, akkor se a világra, se önmagára nem haragszik azért, ha nem tetszik a végeredmény…

Amit érzel és tapasztalsz az van és a saját életedben Te vagy érte a felelős! Átéled, átjár az öröm, a fájdalom, a bánat stb. energiája és megéled a jelen pillanatot mindennel, ami benne van. Amikor meditálsz, akkor is ez történik. Jelen vagy (=leállítod a folyamatosan múltba és jövőbe tekintő elmédet) és ítélet nélkül megtapasztalod a most valóságát. Ahogy egy kedves régi barátom mondta egyszer: megéled a van-ságot. Állati hülyén hangzik, tudom….

De ha már valami megtörtént, mi mást lehet tenni? 😕 

Mérgelődsz, ítélkezel, tépelődsz, vagy mi? Most komolyan: nem elég az a végeredmény, ami nem tetszik, még ki is akarsz magaddal tolni azzal, hogy csupa rossz érzést keltesz magadban?

Mégis, “mire jó akkor ez az egész?”, merül fel a kérdés, teljesen jogosan. A válasz pedig nagyon egyszerű: a jövő a jelen döntéseinek csodálatos következménye. Ha a most-ban igazságot, szeretetet, megbecsülést, figyelmet teremtesz, akkor a jövő ezekkel lesz tele. A jelenlegi tudatossági mozgalmaknak főleg az a célja, hogy felhívja az emberiség figyelmét arra, hogy a jelen az csak egy következmény, a múlt döntéseinek a következménye…

Ha pedig ez sokunknak nem tetszik, akkor lehet – el lehet kezdeni INGYEN! – rajta változtatni MOST! Nem “oké, majd a jövő héttől nem leszek erre az emberre mérges, de most megyek és ásóval szétverem a fejét”, hanem döntést hozol, MOST.

Inkább: “Odamegyek és megölelem! Ahogy ő viselkedik, az őt minősíti, ahogy én, az meg engem…”

Döntés. De gyönyörű és kifejező ez a magyar szó. Fogod az előtted lévő elmédben létező akadályt (falat) és ledöntöd.

Szabad az út a jövő felé, amit teremteni akarsz!

A tudatos döntés nem félelemből, hanem szeretetből fakad, leglényegesebb tulajdonsága pedig az, hogy felelősséget vállalsz a döntésért! Nem valami ellen, hanem valamiért hozod meg a döntést. Szeretet lesz benne, mert rá fogsz jönni, hogy csak az épít, semmi más! A szeretetben ugyanis az a jó, hogy én érzem, tehát nekem jó 🥰

Légy te a változás, amit szeretnél látni a világban!

Érezd jól magad!

Oli

Kezdésként egy írást fogadj szeretettel:

A tartalmakat díjmentesen válogatjuk, fordítjuk és szerkesztjük. Ha tetszett a tartalom, és megteheted, itt bedobhatsz a közösbe, hogy még klasszabb legyen minden:

Üdvözlet!

Csatlakozz a zárt csoportunkhoz, ha nem szeretnél lemaradni az új írásokról, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre:

Jó böngészést kívánunk!