Hogyan kezeljük a bizonytalanságot?

2020 tavaszán mindannyian az első sorból figyelhettük meg, hogy az ember milyen csodákat tud művelni a féktelen bizonytalansággal szemben. Heteken belül az emberek vad és elborult hiedelmeket alakítottak ki a vírusról, az egészségügyi dolgozókról, a vezetőikről és az országaikról. Néhányan fellázadtak és kifelé irányították szorongásukat. A bűnözés megugrott. Tiltakozások tomboltak szerte a világon. Mások befelé fordultak. Az öngyilkosságok és a depresszió a jelentések szerint az egekbe szöktek. A szorongás elszabadult. Az emberek kiégtek és megőrültek. Mások meg elmenekültek a valóság elől, így a videojátékok, az alkohol és a drogok elszaporodtak. Bármit csináltak, csak csökkentse a feszültséget valami.

EBBEN A CIKKBEN:


Miért félünk az ismeretlentől?
Miért lehet rossz a túl sok bizonytalanság?

A bizonyosság csak képzelgés?
Hogyan élj együtt a bizonytalansággal az életedben?

   Lehetőség az ismeretlenben

 

A járványok szinte tökéletesen alkalmasnak tűnnek arra, hogy az emberiség legnagyobb lélektani gyengeségét használják ki: az ismeretlentől való félelmet.

Ez az a ritka alkalom, amikor mindenkinek az élete pengeélre kerül, és arra kényszerülünk, hogy hosszabb időre hatalmas bizonytalanságban üljünk. Mennyire halálos a vírus? Nem tudjuk. Meddig fog ez tartani? Fogalmunk sincs. Megérik a kíméletlen társadalmi óvintézkedések? Talán – talán nem. Vannak hatékony kezelések? Talán igen. De talán nem. Befolyásolja-e a vírust az időjárás, az örökléstan, a földrajz? Valószínűleg…talán…nem biztos…

Visszatekintve az a meglepő, hogy szinte semmi, amit az első hónapokban mondtak, nem bizonyult igaznak. Legtöbbünk a végén tévedett… mégis annyira biztos volt benne mindenki….Valóságos szakértő lett hirtelen mindenki (ahogy lenni szokott)…

Érdekes, hogy akkor ragaszkodunk a legjobban a hiedelmeinkhez, amikor a legkevésbé tudjuk, hogy valóban igazak-e. De mégis azt állítom, hogy ez a lényeg. Minél erősebben ragaszkodunk a hiedelmeinkhez és feltételezéseinkhez, annál jobban védve vagyunk az ismeretlentől való ásító félelemtől.

És ez az, ami bajba sodor minket…

Miért félünk az ismeretlentől?

Bármikor, amikor olyan lépést teszünk, amelynek kimenetele bizonytalan, kockázatot vállalunk. Kihagyod az ebédet, hogy elvégezzed a rád szabott munkát, tisztában vagy vele, hogy délutánra úgy érezheted magad, mint egy doboz mosott sz*r. Felhívod az exedet, hogy rendbe hozd a dolgokat, mindezt teljes tudatában annak, hogy a harmadik percben már simán elküldhetitek a másikat melegebb éghajlatra…Ajándékot veszel a barátodnak, és teljesen tisztában vagy vele, hogy lehet, hogy utálni fogja….

Mert az életben mindig van némi bizonytalanság, mindig van némi kockázat. Az tart minket józanul, amikor a bizonytalanságban meghozzuk ezeket a döntéseket, ha képesek vagyunk megfelelően mérlegelni az egyes kockázatok lehetséges költségeit és hasznát. Ha a bizonytalanságot kezelhetőnek érezzük, akkor jól érezhetjük magunkat a döntéseinkkel kapcsolatban. “Már voltam ebéd nélkül korábban is, meg tudom csinálni újra…” és így tovább.

Amikor nem tudjuk, mit kockáztatunk – amikor olyan nagy a bizonytalanság, hogy még fejben sem tudjuk kiszámolni, mit adunk fel és mit nyerünk -, akkor hajlamosak vagyunk elvérezni..

Amikor annyi a bizonytalanság, hogy már nem tudjuk, mennyire kockázatos egy adott választás, akkor olyan, mintha az agyunk rövidzárlatot kapna, és nem tudnánk, mit kezdjünk magunkkal.

Ezekben a nagy bizonytalansággal teli helyzetekben beindulnak az állatias ösztöneink, és a legrosszabbat feltételezzük. Elvégre, ha akkora a bizonytalanság, hogy fogalmunk sincs, mit tegyünk, akkor akár a legrosszabb forgatókönyvet is elővehetjük, hogy megvédjük magunkat.

Ez az oka annak, hogy a bizonytalanság szorongást szül. Amikor fogalmunk sincs, mit mondjunk valakinek, feltételezzük, hogy ki fog nevetni minket a másik, bármit is teszünk… Amikor semmit sem tudunk az új főnökünkről, hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy egy hatalmas felfújt hólyag lesz. Amikor rosszul érezzük magunkat, és nem tudjuk, miért, azonnal feltételezzük, hogy biztos betegek vagyunk, és elmegyünk a végletekig is, mert azt hisszük, hogy biztos rákos elváltozásunk van…

Alapvetően a tudatalattink, amikor látja, hogy nem tudjuk, hogy valami fenyeget-e vagy sem, tovább megy és azt feltételezi egyből, hogy igen. Úgy dönt, hogy jobb az ördög, akit ismerek, mint az az ördög, akit nem ismerek…

Miért lehet rossz a túl sok bizonytalanság?

Amikor bizonytalanok vagyunk azzal kapcsolatban, hogy mi történik körülöttünk, az egész közvetlen környezetünket fenyegetésnek tekintjük. Amikor bizonytalanok vagyunk azzal kapcsolatban, hogy mi fog történni a jövőben, magát a jövőt tekintjük fenyegetésnek, és amikor bizonytalanok vagyunk azzal kapcsolatban, hogy mi történik a testünkkel, azt feltételezzük, hogy rákról van szó.

A nagyfokú bizonytalanság elviselésének megtanulása fontos készség, amelyet fejlesztenünk kell. Ha nem tanuljuk meg, hogyan kezeljük a bizonytalanságot, az hatással lehet a mentális (értelmi) egészségünkre. A szorongás és a tartós lehangoltság (depresszió) a kényszerbetegség, sőt az étkezési zavarok is mind összefüggésbe hozhatók a bizonytalansággal szembeni rossz tűrőképességgel, az ismeretlentől való nagyobb félelemmel.

De még ha az ismeretlentől való félelem nem is vezet értelmi betegséghez, akkor is okozhatja, hogy túl sokat aggódunk, rossz döntéseket hozunk a pénzünkkel kapcsolatban, rosszul teljesítünk a munkahelyünkön, és általában véve csak rosszul érezzük magunkat a környezetünkben…

És amikor az ismeretlentől való félelem az egész kultúrában elterjed, az emberek hajlamosak nem megkérdőjelezni világnézeteket és akik másképp gondolkodnak, megvetni…Azok a kultúrák, amelyek félnek az ismeretlentől és nagyobb bizonyosságra vágynak, hajlamosabbak a korrupcióra (olyan törvénybe vagy közerkölcsbe ütköző cselekedet, amely során valaki pénzért vagy más juttatásért vagy juttatásra való kilátásért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttat másokat), kevésbé fogadják be az eltérő gondolatokat, és kevésbé bizakodóak, mint azok, amelyek jobban elviselik a bizonytalanságot. Alapvetően, ha egy egész társadalom legtöbb tagja fél az ismeretlentől, akkor a tekintélynek engedelmeskedik, és nem ugat úgy, mint a többi kutya.

Sokan inkább alávetik magukat egy mindenható figurának vagy intézménynek, minthogy kockáztassák az ismeretlent…Ha ez a figura vagy entitás nagyobb biztonságot ígér az életükben, még akkor is, ha ennek a biztonságnak a valósága elég szörnyű, az őket hidegen hagyja.

Megint csak az ördög, amelyet ismersz.

És ez az ördög bizony a két füled között lakik…

A bizonyosság csak képzelgés?

Kevés biztos dolog van az életben…Emiatt az időnk és energiánk nagy részét arra fordítjuk, hogy elvárásokat támasszunk azzal kapcsolatban, hogy mi fog történni. Naptárakat csinálunk, ütemterveket készítünk, találkozókat egyeztetünk, szokásokat és rutinokat (visszaatérő gyakorlatokat) hozunk létre, irányelveket és célokat határozunk meg, szabályokat követünk: mindezt egy állandó erőfeszítéssel, hogy visszaszorítsuk a bizonytalanság érzését önmagunkban.

De néha ez a rend iránti vágy túl messzire megy…Ahogyan a kormányok és intézmények is képesek a stabilitás illúzióját (mennyire áll biztos alapokon) megidézni azáltal, hogy elnyomják polgáraikat, úgy a saját elmédet is biztonsággal lehet megtéveszteni azáltal, hogy mereven rugalmatlan hiedelmekhez és rutinokhoz láncolod magad.

Amikor egy globális világjárványt zúdítottak a világra, a bizonytalanság mindenütt jól besz*ratott mindenkit, és az emberek (érthető módon) kiborultak.

De nem kellett sok idő ahhoz, hogy sok ember “biztos” legyen abban, hogy tudja, mi történik. Egyesek alig többnek látták, mint egy rossz megfázásnak, míg mások úgy vélték, hogy a világ örökre megváltozik, ha nem is ér véget teljesen! Az összeesküvés-elméletek elképesztő ütemben szaporodtak, és az idő múlásával egyre nevetségesebbek is lettek. Ahogy lenni szokott, csak most elképesztő méreteket öltött (mivel mindenkire hatással volt)…

Az igazság az, hogy egyszerűen nem tudjuk, mi a franc folyik a világban, honnan ered ez az egész, mit csinál a vírus, mi hatásos ellenszer rá vagy van-e? De a legtöbb ember nem tud csak úgy beletörődni a bizonytalanságba…És így a legtöbb ember úgy küzd meg a bizonytalanságtól való félelemmel, hogy bizonyosságot képzel el. Az egész szorongás túl sok ahhoz, hogy elviseljük, ezért örömmel cseréljük el a téveszmés bizonyosságra, függetlenül attól, hogy milyen tudatlanságból jutottunk hozzá.

Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy csak azért, mert valamiben biztosak vagyunk, még nem jelenti azt, hogy az igaz is…Az, hogy ténylegesen tudod, hogy valami igaz, és az az érzés, hogy tudod, hogy valami igaz, két különböző dolog, és az egyik előfordulhat a másik nélkül is persze…

Ahhoz, hogy egészségesek és boldogok legyünk, meg kell találnunk a megfelelő pontot. El kell ismernünk, hogy van némi bizonytalanság a világban, mert ez vagy az, ami nyitottá tesz bennünket a változásokra, lehetővé teszi számunkra a tanulást, és segít alkalmazkodni a kihívásokhoz is, de ugyanakkor szükségünk van bizonyos fokú bizonyosságra is, hogy biztonságérzetet érezzünk, és legalább úgy tegyünk, mintha tudnánk, mit csinálunk. A kérdés az, hogy hol van az egyensúly?

Hogyan élj együtt a bizonytalansággal az életedben?

Legalább bizonyos fokú bizonytalanságtűrésre van szükség ahhoz, hogy növekedni és boldogulni tudjunk a világban!

Hogyan lehet megbarátkozni a bizonytalansággal? Hogyan nézzünk szembe az ismeretlentől való félelemmel? Összeírtam pár lehetőséget:

Legyél jó a rossz érzésben

Életfelfogásom egyik központi tétele, hogy minél jobban kerüljük a negatív érzelmeket, annál inkább ellentétes módon ezek az érzelmek fognak minket valamikor átverni…

Ha nem veszel tudomást arról, hogy dühös vagy, az csak azt eredményezi, hogy a düh felgyülemlik, majd egy alkalmatlan pillanatban kirobban. Ha nem veszel tudomást a szüleid iránt érzett neheztelésedről, és úgy teszel, mintha minden rendben lenne köztetek, az idő múlásával csak elhatalmasodik rajtad, és olyan terhet ró a kapcsolatodra, amely évekig, ha nem az egész életedre kihat.

Ha pedig nem veszel tudomást a bizonytalanság miatt érzett szorongásodról és kellemetlenségedről, az csak tovább rontja a bizonytalanság miatti szorongásodat.

Van néhány érdekes kutatás, egyik közülük a mobiltelefon-használatot a bizonytalansággal szembeni fokozott szorongással hozza összefüggésbe. Az elmélet szerint, amikor az ember a telefonjába temetkezve elmenekül a valóság elől, csökkenti a mindennapi bizonytalanságnak való kitettségét. És ha nincs tapasztalatod a mindennapi bizonytalanság kezelésében az életedben, akkor minden további bizonytalanságot sokkal nehezebb lesz kezelni ugye…

Ez olyan, mintha soha nem lennél semmilyen baktériumnak kitéve, az immunrendszered (szervezeted természetes védőmechanizmusa) soha nem lenne képes semmilyen fertőzést leküzdeni, mert soha nem “tanulta” meg, hogyan kell leküzdeni a fertőzéseket.

Tegyed magad ellenállóbbá a bizonytalansággal szemben… azáltal, hogy együtt ülsz a bizonytalansággal!

Szokások és rutinok kialakítása

Sokkal könnyebb megbirkózni az ismeretlen bizonytalanságával, ha az életed azon részei felett, amelyeket irányíthatsz, hatalmat gyakorolsz. Ennek egyik módja az, hogy szokások és rutinok kialakítása az életünk legfontosabb területein ellensúlyozhatja az általunk érzett bizonytalanságot, némi stabilitást biztosítva.

Ismétlem, a stabilitás nem azonos a bizonyossággal. Egy személy, egy csoport vagy akár egy társadalom képes lehet több bizonytalanságot elviselni, ami végső soron életerősebbé és stabilabbá teszi őket, de nem garancia!

Azt mondanám, hogy az igazi előny az, hogy az egészséges szokások kialakítása szembesít azzal, hogy mit tudsz és mit nem tudsz irányítani az életedben. Ez viszont kényelmesebbé tesz a bizonytalansággal szemben (megsúgom: semmit nem irányítasz, csak azt, hogyan reagálsz vagy sem egy helyzetre)

Például gyakorlatilag az összes létező szokáskutatás azt sugallja, hogy az akaraterőd sokkal kevésbé fontos, mint a környezeted az egészséges szokások kialakításában és fenntartásában.

Tehát nem igazán tudod befolyásolni, hogy mikor fogod megkívánni a süteményt és a fagylaltot, de azt igen, hogy mit vásárolsz az élelmiszerboltban. Ha kihagyod a gyorskaját, és helyette egészséges rágcsálnivalókat tartasz a hűtőben, sokkal, de sokkal kisebb valószínűséggel fogsz tortát és jégkrémet majszolni a gyengeség elkerülhetetlen pillanataiban.

Ez egy finom gondolkodásbeli váltás, aminek óriási hatása van: nagyon kevés befolyással bírsz arra, hogy hogyan fogod magad érezni egy adott pillanatban, de nagyon sok befolyással bírsz arra a környezetre, amelyben ezek az érzések megjelennek. Tehát összpontosíts arra, hogy a legjobb környezetet teremtsd meg magadnak!

Amint a gondolkodásod átáll erre, elkezded azt mondani magadnak: “Oké, X-et nem tudom irányítani, de mit tehetek azért, hogy a lehető legjobb eredmény alakuljon ki?”.

Idővel elkezded elfogadni a bizonytalanságot, mint az élet egy másik részét, mert elkezded látni, hogy a “nem tudás” nem vakvágány, hanem bizonyos dolgok felett akkor is rendelkezhetsz, ha mások felett pedig nem…És ez így van jól!

Egy másik példa: Soha nem lehetek biztos benne, hogy csúcsformában leszek, amikor leülök, hogy írjak valamit…

De azt tudom irányítani, hogy megjelenek-e, leülök-e, és elkezdek-e írni. A múzsa (vagyis a művészi ihlet forrása; képzeletbeli lény, aki a felfokozott lelkesültség, alkotókedv okozója, amely elősegíti a művészi alkotást) vagy lecsap rám egy adott napon, vagy nem. Ezt nem tudom irányítani…

Lehet, hogy csak 30-40% esélyem van arra, hogy egy adott napon valami olvasásra méltót hozzak létre, de ez 0%-ra csökken, ha egyáltalán nem jelenek meg (azt hiszem, ebben biztosak lehetünk)…

Így amikor rossz napom van az írással, nem zavar túlságosan a bizonytalanság, és nagyon nem megy – a gondolat segít, hogy talán soha többé nem írok semmi olvasásra méltót -, mert tudom, hogy amíg továbbra is megjelenek és dolgozom, végül valami jó fog valami kisülni belőle…

És ha már az írásnál tartunk…

Legyél kész az alkotásra!

A bizonytalansággal szembeni nagyobb elfogadás összefügg az alkotóképességgel. Nem világos, hogy a bizonytalanság elviselése tesz-e jobban készre vagy maga az alkotóképesség a  bizonytalanság elviselésében, de szerintem ez szinte biztosan kétirányú.

Amikor valami újat hozol létre – még ha az csak számodra is új -, szembe kell nézned a bizonytalansággal, hogy nem tudod, mi lesz belőle. A nagyobb alkotókészséggel rendelkező emberek valószínűleg eleve jobban viselik a bizonytalanságot…de azt állítom, hogy ez fordítva is működik: a nagyobb bizonytalanságnak való kitettségük egyben alkotókészebbé is teszi őket!

Minden alkalommal, amikor leülök írni, szembenézek az ismeretlennel. Így rendszeresen közvetlen tapasztalatot szerzek a bizonytalansággal kapcsolatban.

Aztán, ha már a fenekem a székben van, és írok, még mélyebbre merülök az ismeretlenbe. Azt mondom: “Hé, van itt valami, amit még sosem láttam/éreztem/tapasztaltam. Kíváncsi vagyok, mi lehet ez…” és ezt követem.

Lehetőség az ismeretlenben

Furcsa korban élünk, amikor több információval rendelkezünk, mint valaha. Ez az információ azonban zavaros, és gyakran még nagyobb bizonytalanságot okoz.

Azt gondolnánk, hogy ha mindenhez hozzáférünk, amit valaha is tudni szeretnénk, az biztosabbá tesz bennünket. De a probléma az, hogy minden egyes információra, amit találunk, és ami igaz lehet, pár ember azt mondja, hogy nem igaz. Minden lehet, és annak az ellentetje is! Nekünk az a feladatunk, hogy megérezzük mi az igazság. Ezt meg nem kell elmagyarázni, mert tudod miről beszélek!

Ezért ez az állandó szükséglet, hogy megbirkózzunk a bizonytalansággal, furcsa módon a 21. század problémája. Minél több a lehetőség és minél nagyobb a társadalmi változások üteme, annál több a zavar és a bizonytalanság, ami felmerül.

Ezért minden eddiginél fontosabb, hogy jól elsajátítsuk az ismeretlentől való félelem fenntartását és elviselését.

Mark Manson nyomán

Megosztom az ismerőseimmel:
Facebook
LinkedIn
WhatsApp
Email

Hasonló cikkek a témában:

Szűrés téma szerint