Napi Elemózsia

Az életünk nem csak egyetlen út

A cikk végén van lehetőséged az írások kedvencnek jelöléséhez.

Nem titok, hogy az élet néha úgy érezteti magát, mintha egy kövezett út állna előttünk, amelyhez úgy érezzük, hogy ragaszkodnunk kell. Nézd meg, hogyan nevelnek fel minket! Legtöbbször amint világra jövünk, ötleteinket és észleléseinket a hozzánk legközelebb állóktól – a szüleinktől – örököljük. Ahogy telik az idő, az iskolában, a barátok között, a tágabb családban vagy akár az interneten találjuk magunkat…Az élet ezen új forrásai elkezdik leképezni, hogy mi az élet célja és ezt hajlamosak vagyunk elfogadni…

EBBEN A CIKKBEN:


Felszabadulás a régi mintákból
Csapdák a hitrendszerekben

A mély igazság
Kinek az életét éled?

 

Felszabadulás a régi mintákból

 

A korai éveinkben megfigyelünk másokat és létrehozzuk azt az elKÉPzelést, hogy milyennek kell lennie az életnek; mi a “legjobb módja” a játéknak, a színdarabnak. Olyan emberektől tanulunk, akik tanultak a felmenőiktől, ők is az övéktől és így tovább. Kimondhatjuk, hogy általában az élet nagy része ugyanaz maradt…Nem sokat változtunk a történelem során…De mi történik, ha úgy érezzük, hogy egy új jövő hív minket?

Hogyan ébredünk fel arra a tényre, hogy az élet nem korlátozódik erre a mások által kijelölt keskeny útra? Ez a “legjobb döntés” fogalma. Hányszor hallottuk már, hogy “ez nem a legjobb döntés”, vagy “ez nem a legjobb döntés az egész család számára”…Ugye?

Ha megnézzünk bármelyik kérdést ezek közül, rájövünk, hogy a “legjobb” csak az ő nézőpontjuk szerint igaz…Ami a “legjobb” az egyik embernek, az lehet a “legjobb” a másiknak…Továbbá, a “legjobbak”mindkét felfogása bármilyen hitrendszerből jön létre, ezeknek pedig mindannyian ki vagyunk téve a saját életünkben…Ezt nagyon fontos felismernünk, hogy felszabadítsuk magunkat a régi minták rabságából!

Csapdák a hitrendszerekben

 

Amikor tapasztalataink arra késztetik a képlékeny elménket, hogy ilyen hitrendszert hozzanak létre, korlátozzuk azt, hogyan érzékeljük a dolgokat…Már nem érezzük, mi a “legjobb”, hanem egy történet alapján elemezzük és határozzuk meg a “legjobbat”; gyakran egy történettel a múltból, amely teljesen más idősíkon történik, mint a jelen pillanat…Egy történet, amit nem ellenőrzünk az érzéseinkkel, hanem csak az elménkkel igazoljuk vissza annak valódiságát.

Nem akarom becsmérelni az elmét! Eszem ágában sincs! Ez egy hihetetlen eszköz, amely által lehetséges a világot megtapasztalni, és a valóságunk szerves része, így képes csodákat művelni! De vajon jobban harmonizálhatjuk-e a testünkkel vagy a természetünkkel? Vagy folytassuk a robotpilóta üzemmódban és hagyjuk hogy az elménk gyakorlatilag irányítsa az előadást?

Vegyük például azt a példát, amikor egy gyerek ma elballag a középiskolából. 10-ből 9-szer azt mondják majd a gyermeknek (vagy még el is hitetik vele), hogy a “legjobb” döntés, amit az életéért meghozhat, hogy folytatja a tanulmányait az egyetemen vagy a főiskolán. Nem számít, hogy nem tudja mit akar tanulni, vagy hogyan akarja tovább folytatni a benne lévő energia felszabadítását, esetleg megmutatni a világnak, hogy ő mit tud…

Az oktatási rendszer több millió forintba kerül neki – sokan azt gondolják, hogy ez a legjobb amit tehetnek – és még büszkék is rá, hogy lesz egy végzettségük (diploma), amivel kb. kitörölhetik a feneküket a mai világban…

Annak, aki orvos szeretne lenni, a továbbképzés valószínűleg a “legjobb” út, de miért kényszerítjük az összes többi gyereket azon diploma megszerzésére, amit nem is akarnak valójában? Egy olyan szakmába rakjuk őket, ahol végérvényesen megutálják az életüket…Mindezt a félelem, a szüleink, meg a társadalom nyomása miatt? Ez milyen hatással lesz az eljövő nemzedékekre? Az álmaikra? Az ő felnővő gyerekeikre? Biztos, hogy ezt akarjuk továbbadni?

Rá szeretnék világítani arra, hogy a gyermek gyakran megkérdőjelezi ezeket a dolgokat, de ahelyett, hogy mélyen feltárná ezeket a témákat önmagában, a kultúra és a hozzászoktatás elfogadtatja azt az elképzelést vele, hogy egyszerűen nem látja elég világosan a jövőjét….Nem nőtt még fel a döntéshez! Ha nem követi a mások által kijelölt utat, tönkreteszi a jövőjét! Valódi vágyait és szenvedélyeit áldozza fel azért, hogy megfeleljen az elvárásoknak…Sorolhatnám még!

Egy fiatalnak gyakran azt mondják, hogy szerezzen magának munkát, hogy házat vásárolhasson, mivel a ház birtoklása és megvásárlása okos döntés. Ha egy úgy dönt, hogy nem vesz házat, vagy nem tanul tovább, gyakran úgy érzi, hogy a többiek lehagyják őket! Hogy “kimarad a jóból”… Amúgy életem egyik legjobb döntése volt, hogy kimentem Krétára világot látni érettségi után, megízlelni más kultúrákat, tanulni a nyelvet, és többek között nemzetközileg ismerkedni ahelyett, hogy teljesen értelmetlenül tanulhassak valamit, és kitörölhessem egy papírral a fenekem..

A mai fiatal türelmetlen…Még jobban mint mi voltunk (1987-es vagyok)…Mindent most akar, és elfogadni sem tudja azt, hogy nem kaphatja meg! “Most egyetemre kéne mennem, nem akarok lemaradni.”  Milyen gyakran halljuk ezt, ugye? Na és akkor mi van ha pár évig csak utazgat a felnövő lélek más országokba, és kipróbál más dolgokat? Netalántán megtanul pár idegen nyelven? Vagy kitalálja mit akar, és kipróbál több irányt, hogy fogalma legyen róla, hogy mit szeret?

Fiatalként ragadnak ránk ezek a hiedelmek, és elfogadjuk őket “ahogy van”, mert mindig is így volt, miközben teljesen mást érzünk…Szó szerint megerőszakoljuk a saját lelkünket! Ezt nem csak elfogadjuk, hanem az egész életünkbe is belevisszük… Ez alapján fogja megítélni a döntéseit a fiatal, érzelmeket fejez ki ennek alapján, önbecsülést alakít ki ez alapján és így tovább…Végtére is, az elméje szó szerint pályákat hozott létre ezen a valóságon alapulva, és az idegrendszere pedig ehhez igazodik majd… Eldöntöttük, hogy “mi a legjobb”, de az nem lesz jó mindenkinek!

Szépen a fiatal minden döntést a neki átadott, és tanított hitrendszerek alapján hoz meg…

És még jobban leszűkíthetjük a kört! Mit kell tanulni az iskolában? Hogy milyen fajtájú munkát kapjon, milyen autót vásároljon, milyen jellemvonásokkal rendelkező házat kell vásárolni, és így tovább (kimaradt a kovalens kötés 😁)…Mindezeket a dolgokat általában tanítják nekünk. A kultúra, a család, a tömegtájékoztatás, a társadalom, az iskola. Végül nem önmagunkban keressük a válaszokat, pedig tudjuk, hogy ott kéne…

A mély igazság

 

Az életről szóló javallatok egyike sem igaz! Az egész csak egy hitrendszer! Mások érzékelései és remek ötletei, hogy hogyan KÉNE élni…Gyakran ösztönöznek minket arra, hogy nagyon komolyan kell venni az életet, csak elfelejtik, hogy ezzel elveszíted önmagaddal a kapcsolatot, elfelejted a magaddal hozott, természetes játékosságot, a kíváncsiságot, és a rugalmasságot, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy az életünk során megtaláljuk a nyugalom és a béke érzését…

Merevséggel és komolysággal együtt jár a tartós idegesség, és a megrázkódtatások alakítják az életünket…Ezután a lehangoltság és a szorongás következik, de néha súlyos, lelki eredetű betegség is…Ez azért van, mert mélyen legbelül úgy érezzük, hogy megrekedtünk…Nem fejezünk ki valamit őszintén, és arra kényszerítjük magunkat, hogy alkalmazkodjunk valamihez, amit sok szempontból nem érzünk természetesnek…

Nézd meg a minket körülvevő világunkat! Hogyan győztek meg minket arról, hogy mindannyian ugyanazt hajszoljuk? Lusták vagyunk tudatosak lenni, pedig a tudatosság véget nem érő, mindennapos munka! Verejték és áldozat. A film forog tovább…minden ugyanaz a mókuskerékben, mi meg elvárjuk, hogy a világ nélkülünk változzon (és a kedvünkre)! Lehetséges, hogy eladták nekünk azt a gondolatot, amit “a tökéletes életnek” hívnak?

Érdekes, hogy a világ legtöbb országának megvan a saját változata ehhez a “tökéletes élethez”, amely az elfogadott átlagokon alapul…De vajon hányan értetek igazán együtt vele, és hányan fogadják el csupán?

Ha egyszerűen elfogadjuk ezt a tényt, akkor gondoljunk csak bele, hogy kinek az életét éljük? Kinek az álmait kergetjük és hajtjuk végre?

Fogjuk ezt a teljesen kiterjedt és alkotó szellemű egyént, aki egy Földnek nevezett játszótéren játszik, és megmondjuk, hogy szerintünk mi a “legjobb”…Ahelyett, hogy azzal töltenék az életüket, hogy bármilyen döntést meghozhatnak, és bármit megvalósíthatnak?

Kinek az életét éled?

 

Van az a helyzet, ahol másokra nézünk fel, és ítéljük meg ezáltal azt, aki “rossz döntéseket hoz”…. Nézd meg, hogyan gondolkodunk azokról, akik meggondolják magukat arról, hogy milyen munkát akarnak, milyen házat akarnak, vagy hol akarnak élni…Mit mondunk ezekről az emberekről? “El kell gondolkodniuk, és jó úton kell haladniuk az életükkel.” Milyen úton? Van egy megfelelő út? Ki mondja?

Nem kaptak okos döntést a pénzükkel vagy a házukkal kapcsolatban? Dehogynem! Ez egy újabb remek ötlet, mert KELL, és ezért később fognak fizetni érte, később adják vissza a hitelt (ha egyáltalán vissza tudják)…Ki mondja, hogy egyes döntések jobbak, mint mások? Ez nem csak személyes megtapasztalás?

Ha valakinek egyértelmű célja van, amit teljesíteni szeretne, mondjuk, hogy X összeget akar kivenni a házából 5 év alatt, akkor ezt az “utat” érdemes követni, ugye? Arra akarok kilyukadni, hogy nem mindenki látja így az életet, és néha csak azért követjük az kijelölt utat, mert azt mondták nekünk, hogy okosak vagyunk, de korántsem vagyunk valójában elégedettek vele…Valami mélyen azt súgja valami nincs rendben, de nem válaszolunk a lelkünk megérzésére…Inkább elhessegetjük ezeket az érzéseket…Helyette követjük azt, ami a “legjobb” vagy “okos” mások szerint

Azok számára, akik úgy érzik, hogy egy új jövőkép hívja őket, hallak titeket! Én is érzem! Ez egy olyan utazás, amely során felszabadítjuk elménket a múltban való lelki terhektől, amik lehet nem is tőlünk, vagy a családunktól erednek, hanem még régebbi felmenőinktől, akik borzalmakat is átéltek, de nem oldották fel azokat…De megfelelő összpontosítással, és támogatással fel lehet ezeket is oldani, csak foglalkozni kell velük…

Gyakorlatilag az előre vezető út nem túl világosan van kikövezve (ha egyáltalán ki van)…Ha úgy tetszik benőtte az erdő az utat, és megkaptuk hozzá a vágószerszámot…Az a jó hír, hogy minden egyes lépéssel, amit megteszünk, az út világosabbá válik! Új módszereket képzelünk el a közösség, a pályafutás, a kapcsolat, a gazdaság, és a természettel való összhang megteremtésnek érdekében, miközben megvizsgáljuk, és meg is vitatjuk ezeket az ötleteket, hogy kicsiben kipróbáljuk őket, és meg tudjuk szerezni a szükséges tapasztalatot ahhoz, hogy mi működhet, és mi nem…

Ha arra törekszel, hogy világossá váljon, hogy milyen utat szeretnél választani, ne felejtsed el feltenni magadnak a kérdést: az élet, amelyre vágysz, a kitűzött célok, kinek a céljai valójában? Hol hallottál róluk először? A szívedből jönnek? Vagy ez az, amit mondtak mások, hogy hogy kéne?

Nézz magadba! Érezd, hogy mit akarsz valójában, és miképp akarod kifejezni magad, és megalkotni az ötleteidet! Kezdd ott! Teremts abból a térből! Nagyon gyorsan látni fogod, hogy bármit létrehozhatsz, amit kitaláltál…Ahhoz, hogy ezt elérd, szánj igenis időt erre! Ja, hogy nincs időd? Csinálj!

Nem jöhetsz rá azáltal, hogy néhány pillanatra elgondolkodsz, miközben arra vársz, hogy a kajád kész legyen… szánj rá 30 percet naponta 7 napig, adj magadnak telefon vagy a számítógép mentes énidőt, és csak írd le egy papírra vagy naplóba, hogyan érzed magad az ebben az írásban feltett kérdések némelyikével kapcsolatban…

Ne feledd, hogy itt nincs jó vagy rossz út! Ez arról szól, hogy visszatekintsünk arra, amit választottunk, hol tartunk, és hogy feltegyük a kérdést:  Itt akarok lenni? Békét érzek? Kifejezem a legmélyebb énem szükségleteit? Büszkén tölt el, hogy hol tartok?

Ha nem a válaszod, akkor új utat hozol létre, és érezni fogod milyen érzés azon járni! Kövesd azt, hogy hogyan érzel, ne azt, amit jónak vagy rossznak hisznek mások! Emlékezz, hogy az életünk tükrözi a tudatállapotunkat! És ne felejtsd a nagy egyedüllétben, hogy mi itt vagyunk!

 

FavoriteLoadingHozzáadás a kedvencekhez (Klikkelést követően a Menü, majd Fiókod megnyitása után nyílik lehetőséged megtekinteni az elmentett írásaidat, amire INGYENES regisztrációt követően van módod.)
Ajánlom

Még több cikk:

16 perc

Válj az érzelmek nindzsájává!

Folyamatosan a boldogságra törekedni az élet viszontagságaival szemben éppolyan rossz lehet, mintha egyfolytában nyomorultak lennénk…Évekkel ezelőtt ismertem egy fickót, aki látszólag mindig boldog és fellelkesült

Bővebben »