Napi Elemózsia

Olivér a nevem, és a festői Budapesten láttam napvilágot. Azzal a céllal alapítottam a közösséget, hogy egy biztos pontot építsek a hasonszőrű embereknek, és mert nekem is szükségem van arra a világra, ami karnyújtásnyira van tőlünk!

Lázadás

A lázadós korszak (tinédzser) után sikeresen leérettségiztem Budapesten, majd a 20-as éveim elején úgy döntöttem, hogy világot kell látnom, ezért három idényt sikeresen letudtam sportanimátorként Kréta szigetén. Több száz ember előtt adtam elő a legkülönbözőbb műsorokban, és minden nap a legkülönfélébb sportágakat oktattam a hotelek vendégeinek. Mondhatni azt, hogy ‘éltem az álmot’…

És közben ki is nyílt előttem a világ: megismerkedtem rengeteg emberrel, szereztem számtalan kapcsolódást a nagyvilágban, és nem utolsó sorban folyékonyan megtanultam angolul. Elképesztő helyeken jártam, és mai napig azt mondom, hogy életem eddigi egyik legjobb korszaka volt (amúgy minden fiatalt elküldenék pár évre világot látni, mielőtt bármibe belevág)…De ez más kérdés!

2011-ben hazatértem erős honvágyam miatt. Szóval otthon voltam, Fénnyel telítődve, napbarnítottan, sok teremtő energiával, és legfőképp idővel…

Akkoriban elkezdtem erőteljesen kutatni az életről, a világban lévő titkokról, elfelejtett tudásokról stb….Számtalan módszert térképeztem fel, amiktől jobb lett egyszerűen az életem…

Egy szép napon láttam egy videót az interneten, amiben több százan voltak jelen tudatosan (meditáltak) egy londoni téren az Egyesült Királyságban, és mivel nagyon megtetszett az, hogy meditációs flashmobot (rögtönzött, előre lefektett időpontban megszervezett időszakos közösségi jelenlét egy helyen) szerveztek egy téren, meghonosítottam az ötletet, avval a szándékkal, hogy ebből a magyar emberek is táplálkozzanak, és mert mert úgy éreztem, hogy nagy szükség van erre a békére…

Ezt követően összetalálkoztam pár hasonlóan élő fiatallal, kivettünk egy ingatlant, és megnyitottuk a hivatalos Napi Elemózsia Központot a budapesti 9.kerületben. Fogalmunk se volt arról, hogy kell ezt jövedelmezően csinálni, de állandóan teltházas programokat csináltunk, úgyhogy hamar átálltunk a külsős rendezvények (kerekasztal beszélgetések, piknikek, előadások) szervezéséhez.

Készítettünk később weblapot, online magazint és szerveztünk még fesztiválokat is! Ez az a piackutató szakemberek által hőn áhított ‘arany korszak’ világa volt, időrendbeli hírfolyammal a Facebookon, sok embert elérő bejegyzésekkel…Akkoriban vált amúgy a mobilon internetezés hétköznapivá, addig mindenki munka után, és hétvégén ült le az asztali számítógépéhez facebookozni…Hmm…de jó is volt!

Anyagi korszak

Mai fejjel úgy fogalmazom meg, hogy “ultraspiri” korszakomat éltem 2012 és 2014 között. Az egész világom erről szólt…A korszak vége felé aztán szerveztünk pár sikertelen rendezvényt, majd el is fordultam ettől a világtól…Jó jedi lovagként száműztem magam ebből az Univerzumból….

Ezt követően Budapesten tevékenykedő rendezőasszisztens lettem, többnyire sorozatokat és filmeket gyártottam itthon, és külföldön egyaránt. Volt itt kis sorozat, Netflix saját gyártású sorozat, és Oscar-díjas nagyfilm is, mint a 2021-es Düne, amit Jordániában is forgattunk a kietlen sivatag közepén, közel egy hónapig…

Tehát mondjuk ki: az “anyagi” korszak keményen magával húzott, és előtérbe helyeztem a pénzt, és a siker hajszolását…De úgy is gondolhatjuk, hogy elkapott a gépszíj? Maga alá gyűrt a mókuskerék? A lényeg, hogy nem bírtam leállni…Még még még! Nincs megállás, nem hiába hívják FILMIPARNAK ugye…Ez egy húsdaráló…Ezt persze akkor nem láttam…

És aztán az élet mást is talált ki: 2020. június 6-án majdnem végzetes ischaemiás stroke-ot (ejtsd: sztrók) kaptam, így lebénult minden végtagom, a beszédem is eltűnt többek között…Több kórházat is megjártam, majd az Országos Rehabilitációs Intézetben közel 1 teljes évet töltöttem el…Volt életmentő műtétem, és több százan imádkoztam azért, hogy egyáltalán életben maradhassak…Szerencsére a végén nem lettem szobanövény, mint általán lesznek ugye…

Azóta is rendíthetetlenül minden nap gyógytornázok, gyakorlom a beszédet, tanulok járni… Tehát nagyon rossz állapotba kerültem… Na de hé! Legalább túléltem…és nem történt semmi értelmi problémám! Mai napig nem tudják az orvosok amúgy, hogy mi okozta az érelzáródást (több vizsgálatra is elküldtek), de én időközben rájöttem, hogy miért kaptam ezt a LEHETŐSÉGET az élettől: helyrepofoztak, mert letértem az Útról…Kizárólag lelki okai voltak…Rájöttem valamire, mégse úgy éltem..És ennek meg lett a hatása…

Azt mondta az élet, hogy szó szerint álljak meg, gondoljam át azt, amit akarok, majd adott egy tiszta lapot az újrakezdéshez…Hogy ezúttal másképp csináljam…

 A maradék pénzemből tehát nekiláttam egy oldal szerkesztéséhez (amin most is olvasod a soraimat)…

A lehetőség

A stroke-ot nem állapotként, hanem egy lehetőségként, egy új esélyként fogom fel…Jódarabig azt hittem, hogy csak apró porszem vagyok a gépezetben…Hogy majd mások megcsinálják majd helyettem…Ezért elfogadtam a világ helyzetét olyannak, amilyennek mondták…Megpróbáltam olyan lenni, mint mindenki más! Beálltam a sorba…És a pénz irányította az életem…

De később rájöttem, hogy ez nem így van! Teljesen más a fontos valójában, mint az eszeveszett rohanás, a pénz, és a végtelen munka, és az örökös fáradtság…

Neki is láttam tehát újra vezetni ezt a tudatosodási mozgalmat!

A honlap és az azon található írások a kedvenc írásaim fordításai vagy az általam megírt szösszenetek. Célom nem kevesebb, mint hogy újra menővé tegyem a tudatossságot! Hogy ez azttán szép feladat? Lehet…De…

 

"Soha nem tudsz megváltoztatni dolgokat az által, hogy harcolsz a létező valóság ellen. Hogy megváltoztass valamit, építs egy új modellt, ami elavulttá teszi a már létezőt."

— Buckminster Fuller